... vagy könnyebb Jézus igazságát megtartani, mint az eredeti ószövetségi törvényeket? Jézus egyszerűsíti és egyszerre lelkivé is emeli azokat. Az ember áll a középpontban, nem a paragrafusok, az idők, a tárgyak, a rítus. Az ember életét, jóllétét szolgálja minden, amit ő tanít, hiszen ez az Isten eredeti törvénye, akarata. Segít, hogy ne csapjuk be magunkat, se másokat azzal, amikor engedelmeskedünk a törvénynek. Kívülről, mások szemében lehetünk jó emberek, látszatra igazak, de Isten a szíveket nézi. Jézus is. Könnyebb szabályokat betartani, akár fogcsikorgatva is, mindegy, milyen gondolataink vannak közben, mint ráhangolódni, együtt érezni, együtt örülni vagy együtt szenvedni, megértőnek lenni embertársainkkal.

A nehéz törvény könnyebb lesz, ha szív szerint megértjük, belátjuk igazságát. Ha nemcsak megfékezi, hanem meg is szelídíti önfejű, agresszív indulatainkat és magatartásunkat. Ha tettlegesen nem vagyunk is gyilkosok – odáig nem jutunk el, azt azért nem vállalnánk, mert valami vagy valaki lefogja a kezünket, hogy ki ne oltsuk a másik életét –, de mondunk súlyos szavakat, megbélyegezzük egymást (Mt 5,22). Gondolunk a sérelem visszaadására, gondolkozunk a megtorlás módján, azon, hogyan és mikor tudnánk visszaütni. A megalázás, amelyet hangosan, szavakkal követünk el, sőt gyakran meggondolatlanul képesek vagyunk írásba is adni – leírni, még ha (csupán?) e-mail- vagy telefonüzenet is –, éppen olyan fájdalmas lehet, mintha arcul ütnének. Annál már csak a nyilvános megszégyenítés, a kigúnyolás és kifigurázás a sértőbb.

A pofon négyszemközt is megalázó, nem csak az ütés ereje miatt. Ki képes olyankor odatartani a másik arcát úgy, hogy azon már nem csattanhat el egy következő? (39). Ki tudja megőrizni emberi méltóságát úgy, hogy az nem gyáva meghunyászkodás, hanem győzelem? Jézus. Kihallgatásakor „az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” (Jn 18,22–23). „Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!” (Mt 26,67–68). Ő elszenvedte. Jézus visszaadja, védi az ember méltóságát, nem csak a puszta életét.

Mert méltatlan az Isten képére teremtett ember bosszút lihegő torzulása, és méltatlan az áldozat tehetetlensége és megszégyenülése a rajta diadalmaskodó előtt. Testvérek vagyunk. Ne hagyjuk, hogy ellenséggé változtasson a bennünk élő fenevad!

(folytatjuk)