Krisztus-követőként ráadásul nem is akármilyen minőségemben utazom: általa a fiúságot is örököltem, azaz trónörökösként járom a teremtett világbirodalmat. És többnyire így is érzem útközben: mintha mindenütt magas rangú fogadtatásban volna részem, az Úr előkészít mindent, előttem jár. Általában csak fapados körülményekre van lehetőségem, mégis mindenhol betölt az út gazdagsága. Tudok szűkölködni, és egyúttal a lelki ajándékokban bővölködni.

Megadatott, hogy egy szakmai út megtoldásaként május elején Törökországban maradjak néhány napot, felkeresve bibliai helyszíneket is. Öt nap alatt kétezer kilométert vezettem, Iszambultól és vissza hatalmas kört megtéve. A kultúrtörténet néhány fontos helye – Rodostó, Trója, Asszosz, Halikarnasszosz, Bursza – mellett felkerestem A jelenések könyvében szereplő hét gyülekezet városát. Akkor még nem vettem észre, hogy néhány napra rá éppen róluk fogunk olvasni a Bibliaolvasó Kalauz vezetésével. Nincsenek véletlenek!

Ott, helyben igazán át lehet élni a bibliai történések és üzenetek valóságát. A hét város – Efeszosz vagy Efezus, Szmirna, Pergamon, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia, Laodicea – maradványai ma is lenyűgözők. Mindegyik jelentős város volt sok évszázada, még a keresztyénség megjelenése előtt, és közülük néhány azóta is megszakítás nélkül él és fejlődik, persze más nyelvű, vallású lakossággal, és más, mai néven. Bejárásuk során kézzelfoghatóvá válik a keresztyénség terjedése, hiszen néhány évtizeddel Krisztus kereszthalála után már Kis-Ázsia-szerte éltek gyülekezetek a meghatározó városokban. A római uralom keresztyénüldözéseit követő időszakban a fejlődés töretlen volt – a III–IV. században több egyetemes zsinatot tartottak errefelé (Nicea, Efeszosz, Konstantinápoly) –, és folytatódott a bizánci korban is. Jelentős változást az arab, majd oszmán uralom hozott, azóta muzulmán többség él ezen a tájon.