Az emberi kommunikáció továbbra is rendkívül fontos, a mindennapi életben éppúgy, mint a közösségi médiában, a politikában, az egyházban, még akkor is, ha sokszor úgy érezzük, elértéktelenedettek a szavaink. Azonban egyre többször hangzik el, hogy a beszéd mellett különösen fontos fizikálisan is kifejezni a másiknak érzelmeinket. Egy-egy emberileg nehéz szituációban az érintés gyógyító erővel hathat.

Heti bibliai szakaszaink sorában több gyógyítási történetet is olvasunk, amelyek mindegyikében fontos szerepe van az érintésnek. Egy tizenkét éve vérfolyásos asszony odament Jézushoz, „és hátulról megérintette ruhája szegélyét” (Mt 9,20). Ez a hittel való érintés azt eredményezte, hogy az asszony meggyógyult bajából. Jézus ezután bement a zsinagógai elöljáró házába, hogy feltámassza annak halott leányát, hiszen azt mondta neki ez a vezető: „A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog" (Mt 9,18). A kislány Jézus érintésétől életre kelt. Ezt követően két vak ment oda hozzá, hogy gyógyítsa meg őket, Krisztus pedig „Megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint” (Mt 9,29).

Mind a három esetben fontos, hogy az érintés mögött ott van a hit Jézus gyógyító képességében. A többi szinoptikus evangéliumban is megtaláljuk Jairus lányának és a vérfolyásos asszonynak a történetét, ahol a zsinagógiai elöljárót követő Mestert lökdösni kezdik, megérintik, de Jézus csak a vérfolyásos asszony érintését érzi meg, mert erő áradt ki belőle (vö. Lk 8,46).

Sokan vannak ma is Jézus körül, sokan keresik őt. De vajon milyen lelkülettel és céllal? Van-e bennük és bennünk hegyeket mozgató hit, hogy Jézus képes ma is gyógyítani életeket, betegségeket? „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36).