A mennyek országáról szóló hét példázatot (magvető, konkoly és búza, mustármag, kovász, elrejtett kincs, igazgyöngy, háló), az ezekhez fűzött magyarázatokat Máté evangéliumában szépen összerendezett gyűjteményes fejezetben (Mt 13) olvashatjuk, ami az egykori vámszedő evangélista-apostol (vö. Mt 10,3) művének sajátossága is.

A példázatok közül több csak ebben az evangéliumban található. A földi országot, együttélést az emberi kapcsolatok határozzák meg, ezek között a rokoni szálak a legerősebbek. Jézus, az Isten Fia földi családba érkezett, ahogyan az evangéliumokban olvassuk. József és Mária, valamint Jézus születésének a történetét Máté és Lukács írja meg. Az evangéliumok elején betekintést kapunk a Megváltó földi működésének kezdeti éveibe is. A mennyek országáról szóló példázatokat Jézus földi rokonaival, „földijeivel” foglalkozó szakaszok keretezik, ölelik körül (Mt 12,46–50; Mt 13,53–58). Innen tudjuk meg, hogy Jézusnak több testvére volt. József, a földi édesapa e szakaszok szerint nincs jelen, feltehetően ekkor már nem élt. „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled” (Mt 12,47). „Vajon nem az ácsmester fia ez? Nem az ő anyját hívják Máriának, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? És a húgai nem itt élnek-e valamennyien?” (Mt 13,55–56). Édesanyja és testvérei kinn, a Jézust hallgató tanítványok pedig benn, a házban vannak. Róluk mondja az Úr: „Íme, az én anyám és az én testvéreim!

Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám” (Mt 12,49–50). A mennyei országot nem kötik a földi kapcsolatok, az Atya gyermekeinek egyező akarata és azonos hite alakítja a rokonságot. Az övéi ekkor még nem értették Jézust, ezért „nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt” (Mt 13,58).