Te voltál már kórházban? Ha nem, az nagyon jó, mert azt jelenti, hogy még nem voltál komolyan beteg. Nyilván téged sem került el az influenza, esetleg valamelyik más járványos betegség, mint a bárány- vagy a lepkehimlő. Ezek ugyan kellemetlenek, és meg kell hogy vizsgáljon a doktor néni vagy a doktor bácsi, de általában elég otthon maradni néhány napig, beszedni néhány pirulát, esetleg tartani valami diétát, és már kutya bajod. Vannak azonban komolyabb fertőző betegségek is. Persze nem jó semmilyen fertőzést elkapni, főleg nem jó kórházba kerülni. Annak viszont örülhetünk, hogy manapság az orvosok sokféle betegséget hatékonyan tudnak gyógyítani, és a kórházak olyan eszközökkel vannak ellátva, amelyek Jézus korában csodaszámba mentek volna. Már volt róla szó, hogy a bibliai időkben nem voltak mentőautók, sem kórházak. Arról azonban nem beszéltünk még, hogy a fertőző betegséget nem is az orvosok vagy a javasemberek állapították meg, hanem a papok. Ilyen betegség volt a lepra, amely szintén ragályos, és Jézus korában semmiféle gyógymódot nem ismertek rá. Borzasztóan féltek a leprásoktól, hiszen bárki elkaphatta tőlük a betegséget.

Éppen ezért akiről ezt megállapították, annak el kellett hagynia a családját, senki mással nem érintkezhetett, csak azokkal, akik szintén ugyanebben szenvedtek. Ha bementek a városba, akkor is el kellett kerülniük az egészségeseket. Jézus egyszer úton volt Jeruzsálem felé, és egy faluban szembejött vele tíz leprás férfi. Évek óta fertőzöttek lehettek már, hiszen a lepra hosszú ideig tartó betegség. Tudták azt is, hogy előbb-utóbb halál vár rájuk, hiszen gyógyíthatatlanok.

A tíz leprás csak Isten csodájában reménykedhetett. A törvények szerint egészséges embereknek még a közelébe sem mehettek, ezért már messziről kiáltoztak: – Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Amikor Jézus meglátta őket, így szólt hozzájuk: – Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak!

Hogy miért a papoknak? Hát azért, mert a betegséget Isten büntetésének tekintették. Nem tudták, mi okozza a leprát, csakúgy, mint sok más betegséget, ezért gondolták így. Hogy ki a leprás, azt tehát a papok állapították meg. Néha előfordult, hogy valaki magától meggyógyult, a szervezete legyőzte a kórt, vagy téves volt az első megállapítás, és nem is volt leprás. Ilyenkor szintén a papok döntöttek a sorsáról, és ha úgy látták, hogy nem beteg többé, akkor tisztának nyilvánították. Ezért küldte Jézus a papokhoz a leprásokat.

És képzeld!

Mire odaértek a templomba, mindnyájan meggyógyultak! Volt ám nagy boldogság! Kilencen boldogan futottak szét, megfeledkeztek minden bajukról. Rohantak haza, a családjukhoz, a szeretteikhez. Csak egynek jutott eszébe, hogy megköszönje Jézusnak, amit érte tett. Visszament hozzá, arcra borult a lábainál, és fennhangon dicsőítette Istent. És ez az ember samáriai volt. Emlékszel? Ők voltak azok, akiket nem szerettek a zsidók, sőt meg is vetették őket, mert másként tisztelték Istent. Jézus örült a betegek gyógyulásának, de amiatt szomorú volt, hogy csak egyvalakinek jutott eszébe megköszönni Isten csodáját. – Hol van a többi kilenc? – kérdezte. – Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? Végül ezt mondta a samáriai férfinak: – Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged (Lk 17,11–19).