Szinte naponta olvashatunk, hallhatunk híreket, amelyek valamilyen módon megbotránkoztatnak bennünket. De nemcsak a világhálón vagy a közösségi felületeken találkozhatunk ilyenekkel, hanem lehet, hogy éppen a saját életünkben történik valami, ami megütközést, megbotránkozást okoz bennünk. Ez azonban nem meglepő, hiszen Jézus is azt mondja heti bibliai szakaszaink sorában: „Szükséges, hogy botránkozások történjenek…” (Mt 18,7), de így folytatja: „…de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!” (Mt 18,7)

Jó példa a botránkozástól való tartózkodásra, amit abban a Máté evangéliumának saját anyagát képező történetben olvashatunk, amikor Jézus megfizeti a templomadót. Jézus kérdése Péterhez, hogy kinek kell adót fizetniük: a fiaknak vagy az idegeneknek? Péter azt feleli: az idegeneknek (vö. Mt 17,25–26), erre Krisztus azt mondja tanítványának: „Akkor tehát a fiak szabadok.” (Mt 17,26) Jézus így folytatja: „De hogy ne botránkoztassuk meg őket” (Mt 17,27), és megfizeti a templomadót.

Keresztyénként mennyire figyelünk oda szavainkra, tetteinkre, hogy ne okozzunk botránkozást? Óriási a felelősségünk ebben, ahogyan egyházunknak is, mert bennünket még fokozottabban figyelnek: mindazt, amit mondunk és teszünk. Az ítéletkor ezt is számonkérik rajtunk: „Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Mt 13,40–42). Keressük Isten akaratát, hogy Jézus szeretetét tudjuk még jobban megélni mások felé! „Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást” (Róm 14,13).