Az iskola és a templom valamikor szoros egységet alkotott. A kommunisták államosították az előbbi épületét, visszaszolgáltatás révén került ismét egyházi tulajdonba. Ám a lakosságapadás miatt az iskola bezárt, állaga romlani kezdett. – 2018-ban fogant meg az ötlet, hogy kár így hagyni, hiszen a közösség emlékeit tartja egyben – vázolja a helyzetet Both János, a falu szülöttje. – Ha lebontanánk, mint ahogy némelyek akarták, a mi nemzedékünk szégyene lenne. Vettem a bátorságot, hogy legyőzzem az ellenségeskedést, a közönyt, hitetlenséget, és próbáltam elindítani a közösséget az iskola megmentésének útján – fogalmaz a helybeli János bácsi, akinek hite és reménysége sok politikust, közösségszervezőt vagy akár lelkipásztort is elgondolkodtathat.

Hosszas előkészület után sikerült a régi iskolaépület tetőszerkezetét megjavítani. Idénre sikerült annyi támogatót szerezni, hogy ezt meg tudták valósítani – avat be a részletekbe Topai Attila, aki nem Kispetriben lelkipásztor, hanem a szomszéd egyházkerületből, Vámosalmásból jár át istentiszteletet tartani.

A lelkipásztor által elmondottakat alátámasztja Barabás Réka is. A Kolozsváron kémiát tanító egyetemi tanár 2012-ben vásárolt házat a kalotaszegi településen, azóta családjával együtt szinte minden hétvégéjét Kispetriben tölti. És nem egyedüli családként.

– Azt éreztük, hogy bár az adatok szerint sok falu elnéptelenedik, e településnek jövője van. Egykor mintegy ezren éltek itt, ma már csak hatvanan. Két lehetőség maradt: vagy megvárjuk, hogy kipusztuljunk, vagy hiszünk Istenben, látjuk a láthatatlant, s jövőt álmodunk a falunak – vallja Barabás Réka, aki szerint a közösség minden tagja együtt álmodott, tervezett. Kezdődött csűrszínházak, Kispetri a Kalotaszeg alszegi részén, Sztána szomszédságában fekszik. A kicsiny falu közepén, egy magaslaton messziről uralja a tájat a középkorban épült református templom, amelyről az első írásos adat 1486-ból tudósít minket. csűrmozi szervezésével, folytatódott kürtőskalácssütéssel. Színészeket hívtak meg, majd a falut vitték be a kolozsvári színházba. – A közösség nemcsak együtt álmodott, hanem megtanult együtt dolgozni is, a falusi a városival, a régi lelkész az újjal. Így határoztuk el azt, hogy szeretnénk megvalósítani valamit, ami egykor kivitelezhetetlennek tűnt – magyarázza a tanárnő.