Az élvezetek hajszolásának, a függőségnek és a sérülékenységnek volt megdöbbentő és lehangoló látlelete a néhány éve futó Eufória című sorozat, amely középiskolás fiatalok életébe engedett betekintést. A két évad részei különböző szintetikus szerek, a szex és az erőszak sötét világába kalauzolták el a nézőt. Bár az alkotás megosztó volt, kapott kritikát is bőven, annak a függőségekkel és szorongással terhelt világnak, amelyet bemutatott, intő jellé kellene válnia napjainkban.

DIGITÁLIS INGERZUHATAG

„A szórakozás különböző formái – köztük a videojátékok, online szex, vásárlás, szerencsejáték – szinte korlátlanul elérhetők” – szól tárgyalt könyvünk ismertetője. Nehéz lenne vitatkozni ezzel, hiszen a fejlett világ végtelen mennyiségű ingerrel árasztja el az embert, ami sajnos alkalmas arra, hogy túlfogyasztóvá váljunk. Drámai a kép arról a digitális és médiaközegről, amelyben a jelen embere él. Mary Aiken néhány éve megjelent könyvében (Cybercsapda) a következő adatokat hozza erről a fiatalokra vonatkozóan: a három-négy évesek tizenhat százalékának van tabletje, a nyolc-tizenegy éves korosztályban több mint harminc százaléknak van okostelefonja, ugyanezen korosztály huszonhárom százaléka rendelkezik a szabályzások ellenére közösségimédia-profillal. A digitális tér és az algoritmusrendszer befolyásolja a gyermekek viselkedését, és ezt nagy hatékonysággal műveli. Sajnos a negatív hatásokról (szorongás, depresszió, agresszió, álmatlanság stb.) a szülőknek és a pedagógustársadalomnak is kézzelfogható tapasztalata van...