A GYAKORLAT AZ ELMÉLET PRÓBÁJA

Pannonhalmán, az apátsághoz közeli zarándokszálláson járunk, ahol a tikkasztó hőség után végre enyhül az idő, esteledik. A napi munka után bőven van még a hallgatóknak és oktatóiknak megbeszélnivalójuk a tapasztalatokról, sötétedésbe nyúlik az eszmecsere, könyvfejezetek elevenednek meg valós dilemmákká. – Amit az egyetemen elméletként tanítunk, egészen más fénybe kerül, amikor a hallgatókkal élesben kipróbáljuk – mondja Duráczky Bálint, a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia tanszékének adjunktusa.

– A mostani gyakorlat alkalmával tesztelhetik a diákok, hogy amit módszertanból tanultunk, vagy a kérdések, amelyeket együtt készítettünk elő, hogyan hatnak élő szituációban. Amikor megfogalmazunk egy-egy kérdést, például hogy hiszel-e Istenben, egzakt, egyértelmű kérdésnek szánjuk. De ha feltesszük, hamar kiderül, mennyire mást értenek rajta a budapesti egyetemisták és egy győrújbaráti nyugdíjas. Ha két kifejezés között – például: Isten inkább félelmetes vagy inkább szeretetteljes – öten középre húzzák a csúszkát, amögött nem ugyanaz, hanem öt teljesen különböző indoklás lesz, ami elő is jön a személyes kérdezés során spontán kialakuló beszélgetések közben. Ezért segítik nagyban a szakmai felkészülést az ilyen táborok – mondja a szociológiai tanszék oktatója, aki egyébként a Budapest-Budahegyvidéki Református Egyházközség presbitere.