A kevés is elég tud lenni

Előfizetek

Az egyháznak folyamatosan meg kell újulnia, ahogy Kálvin János mondta: „semper reformanda”, szabadon fordítva: örök reformáció. Naponként el kell köteleznünk magunkat az Úristen mellett – vallja Barna Sándor lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület újonnan megválasztott vezetője. A püspök elsősorban az egyházkerület és a gyülekezetek lelki életének erősítését tartja fontosnak, ezért folytatni szeretné a megkezdett munkát.

Nemrég tért vissza nyári szabadságáról. Ki tudott kapcsolódni?

Valóban szabadságon lettem volna az elmúlt héten, de a megszaporodott püspöki teendők és az öt gyülekezetben végzett szolgálatom miatt végül nem sikerült elmennem. Egy délutánt tudtam kikapcsolódással tölteni: Sárospatakra utaztunk a családommal, és kisétáltunk a Megyer-hegyi tengerszemhez.

Barna Sándor

2021 óta lelkészi főjegyzője, azaz püspökhelyettese a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek, korábban egyházmegyei tisztségeket töltött be. Saját döntés vagy isteni vezetés volt, hogy ezt az utat választja?

Minden, az egyházban betöltött tisztségemre felkértek, magamtól egyikre sem jelentkeztem, így volt ez a lelkészi főjegyzőséggel is. Pásztor Dániel még a választás előtti évben felkeresett egy abaúji kisgyülekezeti találkozón és megkért, hogy püspökké választása esetén vállaljam el a főjegyzőséget. Akkor nem is válaszoltam neki, igazából egy évig nem is döntöttem. Amikor már kezdett sürgetővé válni a dolog, felhívott, és két hetet adott a válaszra. Kértem, ha van más jelöltje, kérje fel inkább őt, de nem volt. Elmondta, hogy püspökként a céljai között szerepel a gyülekezetek folyamatos látogatása, a belmisszió felélénkítése.

Ezekkel egyetértettem, és igent mondam. Sokszor kellett Isten vezetésére hagyatkozva döntenem, így számtalanszor megtapasztaltam, hogy az Úisten kinyit vagy bezár előttem egy ajtót, és kész tények elé állít. Így kerültem a lelkészi állásomba is.

Hogyan történt?

Húsvéti legátusként voltam Göncön. Csomós József, az akkori esperes mondta, hogy szüksége volna egy ilyen fiatalemberre abaúji kis gyülekezetekben. Azt feleltem, rendben, megbeszéltük, de valójában nem tudtam, mire mondok igent. A diplomaosztóm napján behívott magához és közölte, hogy akkor én Rásonysápberencsre fogok kerülni. Azt sem tudtam, merre fekszik, mire elvitt Göncre és az útról megmutatta, hogy erre van Halmaj, arra meg Rásonysápberencs.

Mondott valaha nemet valamilyen lehetőségre?

Egyszer. Tábori lelkész szerettem volna lenni, egy évvel a beiktatásom után nyílt erre lehetőségem, fel is vettek, de amikor hazafelé vonatoztam, meggondoltam. A halmajiak akkorra templomépítésbe fogtak, tudtam, hogy számítanak rám. Úgy éreztem, nem tettem még annyit, hogy továbbálljak. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez a döntésem hosszú távra szól.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!