A farizeusok közül egy törvénytudó próbára akarta tenni Jézust: megkérdezte tőle, melyik a legnagyobb parancsolat. Valószínűleg azt várta, hogy Jézus a tízparancsolatból nevez meg egyet, hiszen Izráel népének életét ez szabályozta. Ebben is benne volt Isten és a felebarát szeretete, de inkább tiltások formájában: „az Úrnak nevét hiába fel ne vedd”, „ne kívánd, és ne vedd el a felebarátod vagyonát”, „ne ölj”. Jézus mindezt pozitív oldalról fogalmazza meg: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Ezek szerint a tízparancsolatnak is úgy van értelme, ha betölti a szeretet. Ennek pedig Isten az alapja, aki úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az igazi emberi szeretet Isten iránti hálából táplálkozik.

Jézus jó pedagógusként nemcsak kijelölte a követőinek a helyes utat, de ő maga is végigjárta. Mielőtt megmosta a tanítványok lábát, ezt olvassuk: „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (Jn 13,1) Majd ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek [...]: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Halála előtt az elkövetkezendő időkről szólva ezt mondja: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet.” (Mt 24,12) Ma ennek vagyunk tanúi és elszenvedői. Amit szeretetnek neveznek, sokszor nem az. Valójában hiányzik az igazi szeretet az emberek közül.

Ne azt kérdezzük, mikor kapok több szeretetet, inkább azt keressük, hol adhatok én másoknak! Jézus népe, az anyaszentegyház csak így lehet só és világosság ebben a világban!