Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Csűrös Varga Vanda (IX. 30-ig) református lelkész és Csűrös András (X. 1-től) református lelkipásztor osztják meg velünk gondolataikat.

A Szülőföldön magyarul program támogatásaiban azok a külhoni szülők, illetve felsőoktatásban tanulók részesülhetnek, akik magyar nyelvű intézményt választanak. Nagy Tibor Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi referense bemutatja a program másik vonatkozását is.

A Biblia olyan, mint az előadásra szánt dráma, a zenekari megszólaltatásra írt zenemű. Nekünk kell az életünkkel megszólaltatnunk, mi vagyunk üzenetének illusztrációi. Az egyházban a bibliaolvasás, mint a Szentírás használatának hagyományos formája, ma is élő gyakorlat. A Szentírás tartalma azonban korunkban sokak számára vált érdektelenné életértelmezési vagy életvezetési szempontból, sőt, egyre több ember tud egyre kevesebbet róla.

A gyümölcsös célja nem egyéb: fölmutatni, hogy úgy bánunk a teremtett, ránk bízott környezettel, ahogy a Biblia az első lapjain útmutatást ad. Hiszen amikor Isten megteremtette a világot, szó szerint azt bízta az emberre, művelje és őrizze. A művelés és az őrzés két összefüggő fogalom. Lehet, de helytelen úgy művelni, hogy nem őrzöm.

András Győrben nőtt fel, a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközségben járt hittanra, és ott konfirmált. Édesanyja a helyi kórházban dolgozik szülésznőként, édesapja mérnök, egy ideje már a győrújbaráti gyülekezet tagjai mindnyájan. A bátyjával már korán elkezdtek – édesapjuk mellett – különböző eszközöket, kezdetleges gépeket barkácsolni.

Katasztrófa idején percek-órák alatt kell átgondolni és dönteni arról, mit viszünk magunkkal. Mit vinnél magaddal, ha mindössze egy kis válltáskával kellene útra kelned, menekülnöd? Mi a fontos? Értékeid, vagyonod, eszközeid, könyveid, kedvenc tárgyaid mind maradnak, csak a legszükségesebb és az egy kézben vihető kincseid jöhetnek. Minden más csak akadály. Minden mást visz a víz.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

A Közép-Európát sújtó árhullám több halálos áldozatot is követelt a környező országokban. A hazai védekezésből a lakosság mellett a katasztrófavédelem, a vízügy és a honvédség is kiveszi a részét, valamint több civil és egyházi szervezet, köztük a Magyar Református Szeretetszolgálat. Munkatársaikkal Tahitótfaluban találkoztunk.

Az élet megmaradásához azt védő törvények kellenek. Az életet védő törvényekhez pedig azoknak a társadalmi jelenléte, akik bibliai alapon képviselik az általános emberi méltóságot. Az emberi jogok Isten jogai az emberiség felett, nem pedig egy ember joga mások felett.

A kegyelem az Isten identitásának elidegeníthetetlen része, legvalóságosabb eleme, nem más, mint a végtelen isteni türelemnek, jóságnak és szeretetnek a szinonimája. Miért fontos mindez számunkra? Mert így megszabadulhatunk a félelmeinktől, a görcseinktől, a megfelelési kényszerünktől, hiszen végre valaki – nem is akárki – elfogad minket úgy, amint vagyunk.

A gonoszokról azt írja Pál apostol a római levelében, hogy nyitott sír a torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak, szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Jézus azt tanítja, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy, hanem ami azon kijön. Mert „a szív teljességéből szól a száj”, és a beszédből kiderül, valaki jó vagy gonosz szívű-e.

Dél-Olaszország Puglia régiójának szívében található Lecce, Dél Firenzéjeként ismert. Itt él misszionáriusként Vincenzo Coluccia és felesége, Coluccia-Móréh Judit. Öt éve házasodtak össze, és három éve alapították meg a Pietra Vivente protestáns gyülekezetet az Amerikai Presbiteriánus Egyházzal együttműködve.

Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

Pároknak nevezzük a szerelmeseket is. Ha összeházasodnak, házaspár a nevük. A templomban, Isten színe előtt tesznek fogadalmat, hogy életük végéig hűségesek lesznek egymáshoz, megosztják egymással a boldog és boldogtalan perceket is, és soha el nem hagyják egymást. Kettő alkot egy párt, mégpedig azért, mert Isten a férfit és a nőt egymásnak teremtette a világ kezdete óta.

– Már gyerekként is érdekelt a történelem, kíváncsian hallgattam nagyapám gyerekkori emlékeit Budapest második világháborús ostromáról, illetve – ugyancsak az ő előadásában – dédapám első világháborús történeteit. Mivel a tanulmányaim a fővároshoz kötnek, vasárnaponként főként a budapest-őrmezei gyülekezetbe járok.