1849. október 6. napján végezték ki a szabadságharc tizenkét tábornokát és egy ezredesét, majd a fővárosban mintegy tizennegyedikként végezték ki gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Az ítéletet az osztrák hadbíróság hozta meg többek esetében koholt vádak alapján, döntően az osztrák jog talaján. A kihallgatások és a tárgyalások közben együttműködő, de öntudatos és igazságszeretetet tanúsító honvédfőtisztek a verdiktet „olyan büszkén fogadták, mintha csak valamely dicséretet olvastak volna fel előttük” – emlékezett vissza Gáspár András, a perbe fogottak közül az egyedüli nem halálra ítélt, szintén tábornoktársuk. Önmagáról pedig így vallott: „Én napokig úgy éreztem magamat, mintha valami mocsok esett volna rajtam, hogy nem valék közöttük.”

A halálra várók a vallásuk szerint őszintén készültek az e világból távozásra. Elfogadták a lelkipásztori vezetést a bűnbánatban. Tudták, hova mennek, és kihez érkeznek meg. Az Istenbe vetett bizalmukkal vigasztalták és bátorították feleségüket, hagyták meg intelmeiket gyermekeiknek. Az isteni kegyelemben bízva álltak az emberi ítélet elé.

Az aradi vesztőhelyet Kossuth Lajos nevezte a „Magyar Golgothának”. A magyar nemzet ma is fejet hajt az ,aradiak" önfeláldozása, hazaszeretete és hitbeli példája előtt. Október 6. a naptárban nemzeti gyásznapként szerepel, ifjúságunk már az iskolában megismeri a mártírok nevét.

Emlékük azonban nem fedheti el azon ezrekét, akikről csak a történészek tudnak, sem azokét, akiknek helytállása és sorsa még a levéltárakban és a népi emlékezetben rejtőzik. Mint ahogyan azokét sem, akikről tudunk, de nevük nem forog közszájon. Gondoljunk itt azokra, akiket az osztrák megtorlásban a magyar jog teljes félretételével nem bíróság ítélt halálra, hanem a császár helytartója, Haynau táborszernagy vagy valamely megbízottjának döntése. Több lelkész és pap is erre a sorsra jutott, mert vállalták a honvédek lelkigondozását és lelkesítését. Említsük meg azon lelki pásztorokat, akik az oláh és rác felkelők vezetőivel békességre törekedve tárgyaltak. Az ígéretekben bízva nyugalomra intették népüket, a szószegők velük együtt gyilkolták halomra őket.