A testvérek nem mindig jönnek ki jól egymással, főleg ha többen vannak. Sokszor egészen apró dolgokon is képesek összeveszni, azon meg végképp könnyen megy a sértődés, ha mondjuk egyiküknek kevesebbet kell segítenie a házimunkában. Pedig valójában nagyon szeretik egymást, no de ha valakivel kivételeznek, azt aligha lehet elviselni!

Így volt ezzel Márta is, akinek két testvére volt, Lázár és Mária. Ők mind a hárman nagyon jó barátai voltak Jézusnak, aki gyakran meg is látogatta őket falujukban, a Jeruzsálemhez közel fekvő Betániában. Jézus általában a tanítványaival érkezett, és ahogy akkoriban szokás volt, Lázár bevezette a vendégeket a házba, és ott elbeszélgettek, amíg az asszonyok elkészítették a vendéglátáshoz szükséges finomságokat. Mert akkoriban nem lehetett elszaladni a boltba valami rágcsálnivalóért meg üdítőért, ha hirtelen beállított valaki. Márta is gyorsan sütni-főzni kezdett, amint megérkezett Jézus a barátaival. Hirtelen azt sem tudta, hova kapjon, annyi dolga volt. És mit lát? A testvére, Mária ahelyett, hogy segítene, ott ül Jézus lábainál, és hallgatja a tanítását.

– Na persze! Megint kihúzza magát a munka alól! – morgolódott magában. Oda is állt Jézus elé, és így szólt: – Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt: – Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle (Lk 10,40–42). És valóban, a vendéglátás nem arról szól, hogy mit eszünk vagy iszunk, hanem hogy milyen szívvel fogadjuk a vendéget. Mária örömmel, nyitott szívvel fogadta Jézus minden szavát. Mártát azonban lefoglalta a saját morgolódása. Pedig ő is szerette Jézust, és ugyanúgy hitt benne, mint Mária. Egyszer Lázár, a fiútestvér megbetegedett, méghozzá súlyosan. Üzentek Jézusnak, de mire odaért, Lázár meghalt. Mária csak sírt, csak sírt és zokogott. Nagyon fájt neki, hogy elveszítette a testvérét.

Ám amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, elébe sietett, és így szólt hozzá: – Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked. – Feltámad a testvéred! – mondta Jézus. – Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon – felelte Márta. – Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él – szólt Jézus, és elment a sírhoz, ahol isteni hatalmával feltámasztotta a halálból Lázárt. Így megint együtt lehetett a három testvér, teljes hittel, hogy Jézus az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világba (Jn 11,1–44).