... és szeszélyes sorsnak kiszolgáltatott emberek az első században hiába kérdezték isteneiket a szerencséjük felől. A sokistenhit nem adott választ. A Római Birodalom népe bizonytalanságok között élt. Az asztrológusok és jósok, a csillagok állása nem adott nekik sem békességet, sem biztonságot. De mintha a mi korunkról is szólna a megállapítás.

A hitében elbizonytalanodott, félelmek és szorongások között élő ember kiszolgáltatottan vergődik ma is hiedelmek és babonák útvesztőiben. Ingadozik az ateizmus – az egy igaz Isten tagadása – és a fatalizmus között, amely szerint a megírt végzetét senki sem kerülheti el. Nem látja, „sorsunk sötétlő árnya közt” elrejtve, a teremtő és gondviselő Isten szent arcát, ahogyan egy énekünk vallja (770. ének, Az Úr csodásan működik, 2. versszak).

Az első keresztyének hitvallása viszont a római levélben olvasható Pál apostol nyomán: Isten eleve elhatározott, kiválasztó programjának a részesei vagyunk. Határozott céllal születünk. Isten tervében benne van nemcsak az egyes ember, hanem a népek is mind. Ő szuverén Úr, nincs bizonytalanság. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a kezében tart mindent. Nem befolyásolja a mi akarásunk, sem a mi szorgalmunk vagy igyekezetünk. Ő dönt, nincsenek véletlenek. „Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok” (2Móz 33,19). „Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm 9,15–16). Keményen is hangzik. Hogyan kell érteni? Semmit sem tehetünk, ha meg akarunk szabadulni bűneinktől, tévedéseinktől, múltunktól? Akarata ellen semmit. Semmi beleszólásunk nincs sorsunk alakulásába, hogy a küzdelmünk sikeres és üdvösséges legyen. Abszolút semmi. Kívánhatjuk a jót, mégsem tudunk megszabadulni a rossztól. Ézsau is bánja utólag, hogy nem érdekelte őt az áldás, de tehetetlen, mert kizárta magát belőle. Jákób, a csaló kapja meg. Isten Jákóbon könyörül. Ézsaut a pokolba veti? Nem tudhatjuk. Hátratette, de talán nem vetette el végképp az üdvösségből. Nincs kijelentésünk másokról. De Isten tervében feladata van mindenkinek.

Akit komolyan foglalkoztat a saját üdvösségének a kérdése, az megnyugodhat. Ne legyen semmi kétsége! A mi üdvösségünk Isten kezében van, ez adhat békességet és biztonságot. A küldetésünk és a kiválasztásunk szerint Isten edényei, szeretetének hordozói vagyunk, mint Jézus mai tanítványai és apostolai. A kegyelem átélése által pedig már akarhatunk és futhatunk teljes erőbedobással, mint Isten felismert és megértett tervének végrehajtói.