Mi lehetne nagyobb öröm annál, mint amikor a porszem teremtmény felismeri, hogy hatalmas Teremtője miért alkotott univerzumot, csillagokat, bolygókat, Földet és azon életet! A minket körülvevő világűr végtelen, elménk ezzel mit sem kezdhet, és mégis, Uram, a végtelenség lesz az egyetlen valóságos magyarázatunk a létre. Mégpedig a te végtelen szereteted, hiszen te magad vagy a szeretet! Élet csak ebből fakadhatott, hiszen mit sem ér a szeretet, ha nem irányulhat valakire! Teremtőm, Atyám, köszönöm, hogy rám árasztottad szeretetedet, és ezzel életre hívtál engem! Adtál testet, értelmet, lelket, pedig semmit nem tettem ezért, ki nem érdemelhettem az életet, kérni sem kérhettem, mégis itt vagyok. De ismereted nélkül csak anyag lennék, amely porrá lesz, harmatlétemet az örökkévalósághoz te kötötted Fiad által! Uram, köszönöm az életemet!

Ámen.