Fűtő-karbantartókat nem sűrűn tüntetnek ki. Ön miért kapott Kispestért díjat a 19. kerületi helyhatóságtól?

A Kispesti Pannónia Általános Iskolában végzett munkámmal indokolták. 2012-től dolgozom ott, hegesztőlakatos szakmámból adódóan öltözőszekrényeket, padokat, udvari játékokat készítek, újítok fel vagy alakítok át. Ezzel sok pénzt takarítok meg az iskolának. A díjat nem sokkal a tavalyi nyugdíjba menetelem után vehettem át, de azóta is folyamatosan ott dolgozom. Isten egészséget és erőt ad ehhez, hála neki érte.

Kicsit alföldies a kiejtése.

Hajdú-Bihar megyében, Berekböszörményben éltem. Cigány családból származom. A szüleim Budapesten dolgoztak, csak minden második hétvégére jöttek haza. Ez volt a család felemelkedésének útja, engem emiatt főleg a nagymamám nevelt tizennégy éves koromig. Akkor aztán a szüleim magukhoz vettek. Soroksáron laktunk albérletben, Pesterzsébetre jártam gimnáziumba.

Szegények voltak?

Nem mondanám. Rendezettek voltak az anyagi körülményeink, talán ezért sem volt beilleszkedési problémám. Gyerekkorában jelen volt a vallásosság? Berekböszörmény nagyrészt református vallású volt, a cigányok is annak voltak keresztelve, de ahogy a környezetünk, úgy a mi családunk sem tartotta a vallást. De a nagymamám hitt, ő tanította meg nekem az alapvető imádságokat, így mindig közel éreztem magamhoz Jézust. Mégis szükség volt fordulatra, hogy a szívemben elfoglalhassa a fő helyet.

Milyen körülményeket használt fel ebben Isten?

A nagyobbik lányom iskoláskorú lett. 1991 őszén az évnyitón – abban az iskolában, ahol jelenleg is dolgozom – mikrofonba mondták, hogy aki be szeretné íratni a gyermekét hittanra, az majd itt és itt jelentkezzen. Beírattam, a családi hagyomány szerint reformátusra. Nem sokkal utána egy kérdés mozdult meg bennem: „Ha elvárod, hogy a gyerek járjon hittanra, gyerek-istentiszteletekre, te miért nem jársz templomba?” Járni kezdtem a kispest-wekerletelepi gyülekezet istentiszteleteire, előbb csak szórványosan. Aztán sűrűsödtek a látogatásaim. Mondjam azt, hogy egyre inkább hallani akartam Isten Igéjét? Egyszer aztán Alföldy-Boruss Dezső tiszteletes odahívott magához a feleségemmel együtt, megkérdezte, konfirmáltunk-e már, merthogy látta, nem úrvacsoráztunk…

Hogyhogy nem tudta ezt a lelkipásztor?

1991 óta, vagyis amióta elkezdtem a gyülekezetbe járni, Alföldy-Boruss Dezső volt a negyedik lelkész a Wekerlén. Ő figyelt fel rám és nyitott felém, ő hívott konfirmáció-előkészítőre. 1998 őszétől a következő év tavaszáig tartott a felnőttkonfirmandus korszakunk. Azokon a keddeken kezdtük megismerni, megérteni. Jézust, és jó volt olyan emberekkel együtt lenni, akiknek ugyanolyan a felfogásuk Istenről. A Bibliát azóta is mindennap olvasom a Bibliaolvasó Kalauz szerint. Van, amikor előresietek az aznapihoz képest, és van, amikor visszaolvasok a korábbiakból…

Mindig szól az Ige?

Ma is szólt, Anna hálaimádsága Sámuelért... Hálára indított az Ige, hiszen nekünk is volt ilyen imameghallgatásunk. Azért könyörögtünk már évek óta, hogy a kisebbik lányomnak is legyen gyermeke. Már egyhetes a kisfiú!

Mit jelent önnek a presbiterség?

2006-ban választottak meg pótpresbiternek, de még abban az évben presbiterré váltam. Pár évre rá elindult az egyházmegyénkben a presbiteri továbbképzés. Betegség kivételével mindig részt vettem rajta. A továbbképzés előadásaiból megismertem a hithősöket és a református történelmet, mindez erősítette a hitemet. Presbiterként kiveszem a részem a templom és a parókia felújítási munkálataiból, természetesen a műszaki karbantartás is feladatom. Részt veszek az idősek istentiszteletre fuvarozásában, szóba elegyedek újabb emberekkel, hívogatom őket alkalmakra. Ezekben bővült a választék, fiatal tiszteletesünk, Virág Balázs megpezsdítette a közösségi életet. A családomban is vannak Isten felé fordulások. Az egyik vejemmel, aki mint korábban én, nem sokat tudott Jézusról, valaha sokat beszélgettünk a hitről. Megtért, templomjáró lett, és most majd együtt fog konfirmálni a nagyobbik gyermekével.