Drága Istenem!

Amikor a késő őszi köd szürkévé teszi a színes leveleket, és csak a fák egyre kopaszodó ágainak kontúrját mutatja sejtelmesen, eszembe jut, hogy életem sötétebb napjaiban én is így, kiúttalanságba és reménytelenségbe burkolva látom a jövendőt. És most azt köszönöm neked különösen, hogy te ilyenkor sem hagysz magamra, hanem adsz időt és teret, és újra felfedezhetem Igéd világosságát és a nekem elkészített holnap színeit és melegségét. Hálás vagyok annak az ígéretednek a kapaszkodójáért, hogy te valami jót terveztél felőlem, a te akaratodból születtem, és ha homály borítja is a következő lépéseket, nem kell egyedül és bizonytalanul mennem az úton, mert te velem vagy. Kérlek, te fordítsd jóra, ha valami zűrzavarosnak tűnik bennem és körülöttem, teremtő szavaddal te segíts a káoszban rendet tenni!

Ámen.