Négy jóbarát és az ötödik

Lehet, hogy neked is sok barátod van, de biztosan van közöttük néhány legjobb barát. Te mit tennél meg a legjobb barátodért? Odaadnád neki a legkedvesebb játékodat? Vagy megosztanád vele a csokidat? Megvédenéd, ha mások bántanák vagy csúfolnák? És ha beteg lenne, akkor mit tennél?

Biztosan elmennél hozzá, vinnél neki valami apró ajándékot, aminek örülne. Próbálnád jobb kedvre deríteni, vagy játszanátok együtt, és az is lehet, hogy imádkoznál érte, akár vele együtt is, hogy gyógyuljon meg. Igazság szerint ez az egyik legjobb, amit ilyenkor tehetsz, mert Jézus képes meggyógyítani a betegeket.

Tudta ezt az a négy jóbarát is, akinek a társa beteg volt. Nagyon beteg. Béna volt, ami azt jelenti, hogy nem tudott járni. Az ilyen betegség ma is nagyon nehéz, de már vannak kerekesszékek, a járdákat úgy alakítják ki, hogy azok is tudjanak közlekedni, akik nem képesek járni. A mozgássérültek ma ugyanúgy járhatnak iskolába, moziba, könyvtárba, felnőttként ugyanúgy dolgozhatnak, mint bárki más. Egy mozgáskorlátozott képes ugyanolyan önálló életet élni, mint a többi ember.

Ám Jézus korában ez nem így volt. A béna ember egész életében mások segítségére szorult, hiszen még a házból sem tudott kimenni egyedül. Szomorú sors várt rá, mert dolgozni sem volt képes, és általában koldulásból próbált valahogy megélni. Tudták ezt a béna ember barátai is. Azt is tudták, hogy az orvosok nem képesek segíteni rajta. De Jézus igen! Elhatározták hát, hogy elviszik hozzá a barátjukat. No de hogyan? Hiszen akkor még nem volt kerekesszék! Megfogták hát az ágyát, és azzal vitték a házhoz, ahol Jézus tanított. Akkoriban az ágyak sem olyanok voltak, mint manapság. A szegényebbek a földön, egy gyékényből szőtt szőnyegfélén feküdtek, ami olyasmi lehetett, mint ma egy napozómatrac, amelyet kivisztek a strandra. Megfogták hát a barátok az alvógyékény négy sarkát, úgy cipelték végig a városon a barátjukat, hogy gyógyítsa meg Jézus.

Damó István rajza

Igen ám, de Jézus körül mindig nagyon sokan voltak, a barátok be sem tudtak jutni a házba. De ők nem ijedtek meg. Nem adták fel, nem kullogtak haza, hogy bocsánat, mi megpróbáltuk, de túl sokan voltak. Hanem fogták a barátjukat, felvitték a lépcsőn a tetőre, ami sima volt és lapos. Azon a vidéken a bibliai időkben nem cserép fedte a lapos tetőket, hanem nád vagy gyékény, és sárral tapasztották be. Könnyen meg lehetett bontani. Úgyhogy a barátok nekiláttak, megbontották a tetőt, és a nyíláson keresztül leeresztették a beteget Jézus lábai elé. Gondolhatod, milyen nagy volt a felháborodás! Nem elég, hogy zavarják a Mestert, hogy tolakodnak, még a tetőt is tönkreteszik! De a barátok nem foglalkoztak azzal, ki mit szól. Csak egyet akartak: hogy a barátjuk meggyógyuljon. Jézus pedig meggyógyította a béna embert, mert látta a barátai hitét. Tudta, hogy ők a legeslegjobb barátok, akik mindent megtesznek egymásért. Ezentúl már öten.