Hajnali négy óra. Szokatlan hangra ébredtem. Távoli, éles sípolásra. Hosszan, folyamatosan szólt. Még nem volt ilyen tapasztalatom. Erre biztosan mindenki fel fog ébredni a környéken. Mi lehet? Nem autóriasztó. Annál élesebb a hangja, és nem marad abba, ugyanakkor nem annyira elviselhetetlen, hiszen messzebbről hallatszik. Felülök az ágyban imádkozni. Ilyenkor mindig végiggondolom az előző napi eseményeket, amiért hálát adhatok. Aztán kérem az Urat a következő nap tervezett dolgaiért. Közben annyira megnyugszom, hogy újra elálmosodom, és vissza tudok aludni.

Beregszászon vagyunk, egy végtelenül kedves lelkészházaspárnál, akik mindent megtesznek, hogy minél otthonosabban érezzük magunkat. Ma nem kellett nagyon korán kelnem, a férjem ment szolgálni a reggeli istentiszteletre. Bármennyire el akartam kísérni, a hajnali felébredés után húzott vissza az ágy. Ő halkan ment ki mellőlem. Csak akkor ébredtem fel újra, amikor a Bibliáját magához véve elindult. Vendégszolgálaton vagyunk Kárpátalján. Hitvalló, megragadó életet élő, szintén lelkész házaspárnál. Heten jöttünk Magyarországról segíteni. A kisebb falvakban többen már nem tudják ellátni a szolgálatukat, mert annyira mindennapos a kényszersorozás és a folyamatos ellenőrzés az utakon. Amikor kimegyek a szobánkból, a feleség mosolyogva, kedvesen fogad. Már szorgoskodik az ebéd körül. Nincs nyoma rajta annak, hogy felriasztotta volna valami.