Hogyan működik a bűn?

A Bibliában többféle kifejezést találunk a bűnre. A hamartia görög szó céltévesztést jelent, amikor célba lövünk, viszont elvétjük az irányt. Az adikia az Isten előtti igazságunk hiányát fejezi ki. A kakia pedig a rosszaságra, gonoszságra, magának a tettnek a természetére utal, de a törvénytelenség, az adósság és az istentelenség szava is jól megmutatja a bűn lényegét. Pál apostol rómabeliekhez írt levele szerint az ember a Teremtő helyett a teremtményt kezdte el imádni, ezért nem veszi észre, hogy a teremtett világ Isten dicsőségét hirdeti. Eltévesztettük az irányt, eltorzult a valóságérzékelésünk, ezek következménye a bűn, ami nem pusztán egy-egy cselekedetet jelent, hanem az Istentől elszakadt állapotot.

Szóbeszéd, hogy a mai ember nem köteleződik el, nem hoz áldozatot, pedig megannyiszor lemond a szívügyei javára, sok mindent mellőz, csak hogy a szenvedélyeinek élhessen. A bűn természete is ilyen. A vétek bálványkérdés – az ember pótlékkal tölti meg a benne tátongó űrt, például bizonyítani akarja az értékét mások előtt, vagy foggal-körömmel ragaszkodik a kontroll, a biztonság megőrzéséhez. A munkamániás fontosnak szeretné látni magát, mivel nem hiszi el Istennek, hogy az. A szakmájában keresi a végső boldogságát, akár a családját is föláldozza annak oltárán. Egy-egy ilyen tapasztalat még a nem hívőket is meggyőzi a bűn valóságáról.