A szolgálat megfiatalította
A gyerekektől igazán őszinte visszajelzéseket kap az ember – vallja Kocsis Attila. Hat évig szolgált intézményi lelkipásztorként a Református Szeretetszolgálat fenntartásában működő Kelet-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központban. A közösség a múlt év decemberében búcsúzott el tőle. Szolgálatáról, élményeiről és a következő időszakról kérdeztük.

Hogyan van jelen az egyház a gyermekvédelem területén?
A református gyermekvédelmi szolgálat alulról építkező, gyülekezeti gyökerű munkaág, története 2009-ig nyúlik vissza. Én 2018-ban már több éve működő rendszerbe érkeztem. Meghatározónak tartom, hogy a szociális felelősségvállalásnak ez a szegmense is megjelenik az egyházunkban. A központnak 2018-ig nem volt intézményi lelkipásztora, így részt vehettem a szolgálat kialakításában: egyszerre segítve a családokat, a gyermekeket, a munkatársakat. Közben ez számomra is teljesen új szolgálati területnek bizonyult.
Hogyan épült fel a szolgálata?
Az első és legfontosabb feladat a nevelőszülők és a gyermekek meglátogatása volt. A szolgálatom folyamán a hálózathoz tartozó csaknem nyolcszáz családból mintegy hatszáznál megfordultam. Arra törekedtem, törekedtünk, hogy bizalmi kapcsolatot alakítsunk ki velük, segítve, bátorítva, támogatva, becsatolva őket a gyülekezetek életébe. Nagyon sérülékeny közösségek, rájuk különösen vigyázni kell. Példaértékűen tudtunk együtt munkálkodni a vezetőkkel, Miklósi Erzsébettel, majd Egri Ilonával: igyekeztünk lelki, hitéleti, szakmai oldalról egyaránt erősíteni őket.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!