„Uram, kihez mehetnénk?” – szakad fel belőlünk is a kiáltás Péterrel együtt. Kihez mehetnénk, ha nem veszendő kenyérre vágyunk? Kihez mehetnénk, ha nem vallásos lózungokat szeretnénk mantrázni? Kihez mehetnénk, ha őszintén nevén szeretnénk nevezni a dolgokat? Kihez mehetnénk, ha őszinte emberi kapcsolatokra vágyunk? Ha többet akarunk látni az életből, mint ami szemmel látható belőle? Ha gyermekeinket egészséges felnőttekké szeretnénk látni kiteljesedni? Ha hazánkat tíz év múlva is hazánknak szeretnénk szólítani? Kihez mehetnénk? Uram, hozzád megyünk, nálad akarunk lakni, és ebből az atyai biztonságból elindulunk, hogy megtegyük azt, ami a mi kötelességünk! Hogy az utánunk jövőkre válaszokat is hagyjunk.

Ámen!