Egy október közepi napon, szinte égi ajándékként találunk rá egy belvárosi könyveskocsiban Horváth József – az általunk és sokak által szeretve tisztelt aranydiplomás és Apáczai Csere János-díjas tanár és helytörténész – A csurgói alma materért című munkájára. Ennek alcíme öt olyan személyiség neve, akik elválaszthatatlanok a somogyi „első oskola” történetétől. A szerző – Szászfalvi László lelkipásztor, országgyűlési képviselő ösztönzése nyomán – 2022-ben egy csokorba fűzte Gróf Festetics Györgyről, Nagyváthy Jánosról, Csokonai Vitéz Mihályról, Baksay Sándorról és Matolcsy Sándorról publikált korábbi könyveinek anyagát. Mégpedig a Csurgói Városi Könyvtár első köteteként.

Csurgóra 1987 óta járunk, járok rendszeresen. Először akkor, amikor irodalomtörténész férjem feldolgozta itt az akkor éppen „egykori református alma mater” régi kéziratainak anyagát. Én pedig még csak csurgói napjaink hol verses, hol prózai krónikása voltam, s apai ágú őseim itt töltött évtizedeinek nyomkövetője. Ekkor kaptam meg ajándékba az 1931-es Csurgói Diákalbum egy példányát, amelyben számos igaz történet, szívmelengető anekdota olvasható arról, hogy dédapám, a Zilahon 1857-ben született, Kolozsvárott természettani tárgyakból doktori fokozatot szerzett ifjú csurgói tanárként, nyolc élő s négy eltemetett saját gyermeke apjaként abba sem fáradt bele, hogy szeretett sokkal-több-mint-szolgálati helye kis nebulóit és férfikorba lépett maturandusait szülői szívvel szeresse.