Ha papíron találkozom egy valaha elhangzott prédikációval, az olykor még teljesebbé teszi a befogadását. Újraolvashatom egy-egy mondatát, bekezdését, a szoros olvasás után végigszáguldhatok a teljes szövegen, ceruzával széljegyzetelhetem a megértetteket és az olvasás közben támadt felismeréseket, továbbgondolásokat. Mindez élesztheti az istentisztelet-látogatás esetleg megcsappanó vágyát is.

Két puha fedelű, immár agyonfirkált könyvecskét tartok a kezem ügyében, a Kálvin Kiadó adta ki őket a Magyar Református Igehirdetők elnevezésű sorozatában. Prédikációskötetek, mindkettőt Steinbach József püspök válogatta egy-egy, életművét tekintve XX. századi igehirdetőtől. Az egyikük: Boross Géza (1931–2010) teológusprofesszor, huzamosabb ideig budapest-törökőri lelkipásztor. Másikuk: Farkas József (1914–1999), a Gyulai Pál utcai (Budapest-Klauzál téri) gyülekezet alapító lelkipásztora. Általában egyik nap az egyik, másik nap a másik könyvből töltekezem, a közvetlen bibliatanulmányozás mellett. Ezt a ritmust, megfigyeltem, az írja olykor felül, ha az átlagosnál szorultabb helyzetben érzem magam, vagy éppen valami olyan szellemi fickánkozásra támad vágyam, amely igeközelben marad. Az első esetben Boross Géza Engem pedig betölt az Úr Lelke, a második esetben Farkas József A világ tele van Istennel című könyvét részesítem előnyben.