Történelem...

... és izgalmas családregény Dávid király élete Sámuel második könyvében, tele nemes és gyalázatos kalandokkal, eseményekkel, vággyal és vérrel, szerelemmel és árulással, gyilkos parancsokkal. Dávid elbukik, amikor nem népe és serege élén harcol, hanem otthon marad, s palotája tetejéről gyönyörködik Úriás feleségében, aki nyilván tudja, hol kell fürödnie, hogy lássák. Az ő férje is a csatában vesz részt. A bűn magában hordozza büntetését, Isten engedi, a következményeket is. Betsabé teherbe esik. Dávid ócska fondorlattal megpróbálja eltussolni az ügyet, majd amikor az nem válik be, gyilkos paranccsal szerez lehetőséget, hogy az özvegyet feleségül vehesse. A férjnek meg kell halnia. De a gyermeknek is meg kell halnia. Hiába böjtöl és vezekel Dávid, el kell fogadnia. Közben micsoda lélektani mélységekbe zuhan! Harcol saját lelkével, mert ezer bűn között is keresi Isten arcát.

Nátán ítéletes próféciája szerint és Dávid alázata, bűnbánata ellenére is folytatódik a dráma, a traumák sorozata. Isten nem menti meg a következményektől ezt a nyomorult bűnöst. Gyermekei halálos konfliktusai között kellett látnia saját álnokságának folytatását. Azt, ahogyan Amnón fia megerőszakolja saját féltestvérét, Támárt, majd ellöki magától és kidobja, amire másik fia, Absolon kitervelt bosszúval megöleti a fivérét. Dávid nem tud vagy nem akar tenni semmit. Tehetetlen? Újra csak gyászol. Az elmenekült fiát végül tanácsadóra hallgatva visszahozatja, de nem tud vele szót érteni. Évek telnek el gyötrő hallgatásban. Absolon, a kevély trónörökös viszont csak az alkalomra vár, hogy fellázadjon apja ellen, sereget gyűjt magának.

Dávidnak megint tanácsadók segítenek, hogy felnyissák a szemét. Menekülnie kell Jeruzsálemből. Útja éppen a Kidrón völgyén, az Olajfák hegyén át vezet a pusztába, s amíg megy, egyre csak sír. Egy ember, „aki Saul rokonságából való volt, név szerint Simí, Gérá fia, és amint ment, egyre ócsárolta őket. Sőt kővel hajigálta Dávidot és Dávid király embereit” (2Sám 16,5–6). Dávid elfogadja: „Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az Úr parancsolta neki. Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem!” (11–12)

Megbotránkozhatunk. Ennek a Dávidnak a fia Jézus? Lehet? Igen. Csak amíg Dávid esendő bűnös, Isten színét mégis kereső, küldetését mégis betöltő király, addig Jézus a tökéletes Ember, aki Isten akaratát Fiaként teljesíti be. Mások bűnét és gyalázatát saját áldozatával egyenlíti ki. Csak Isten tudja helyreállítani a történelem eltorzult, kifordult menetét.