A Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, a Magyarországi Református Egyház zsinata lelkészi elnökének ünnepi gondolatai

Az egykori ószövetségi, júdai Ezékiás királyról írja ezt a Biblia: „Vele volt az Úr…” (2Kir 18,7) A Biblia egyik legtöbbet hangsúlyozott biztatása ez. Márpedig, ha a világot teremtő, megtartó, újjáteremtő és végül minden halálos rosszból megváltó Isten velünk van, akkor minden jó a miénk, és ez a minden jó hamarosan láthatóvá is lesz rajtunk. Az első karácsonyon, Jézus Krisztus születésekor ez az örömhír hangzott fel: „Velünk az Isten!” Az Atya ezzel beteljesítette ígéretét, és Jézus Krisztusban a haldokló embervilágot magához ölelte örökkévaló szeretetével: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23) Jézus születését feltűnően ragyogó csillag jelezte a sötétségben (Mt 2,9).

Aki előtt felragyogott a karácsonyi örömüzenet, az az ember bizonyossággal tudja, hogy az élet és öröm Istene mindenkor vele van, még a halálon túl is, hiszen a karácsonykor született Jézus Krisztus érte is feltámadt a halálból. Ezért a karácsonyi ember mindig odaáll a másik ember mellé! Ha Isten velünk és értünk van, akkor mi, emberek sem élhetünk egymás ellenében. Az irgalom kultúrájára van szükség. Isten velünk van, mi pedig egymással, egymásért vagyunk. Velünk az Isten, Jézus Krisztusban − és az Atya az ő egyszülött Fia tökéletességén keresztül tekint ránk, megigazító és megszentelő kegyelemmel. Ezért Ezékiás királyra sok száz évvel az uralkodása után így tekint vissza a bibliai szentíró: „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr…” (2Kir 18,3) Ennél szebb értékelés, bizonyítvány alig valakiről állítható ki, akár egy naptári esztendő vége felé közeledve, akár egy emberi élet elmúltával: azt tette az illető, amit helyesnek lát az Úr.