„Több mint háromszáz gyereket raboltak el egy katolikus iskolából”, „Mészárlás egy nigériai keresztyén templomban”, „Kétszáznál is több halálos áldozata van a legújabb nigériai támadásoknak”, „Több mint negyven keresztyént mészároltak le virágvasárnap” – olvashattuk idén a különböző hírportálokon. És ezen szalagcímek mindegyike különböző eseményről számol be. A közép- és észak-nigériai erőszak szeptember óta kiemelt témája a nemzetközi vitáknak, miután Bill Maher televíziós műsorvezető felhívta a figyelmet a térségben zajló keresztyénüldözésre. Bár elfogadni nem lehet, az atrocitások megértéséhez – amelyek száma idén ősszel soha nem látott méreteket öltött – azonban a történelmi okok mellett az ország területi elhelyezkedését és etnikai térképét is meg kell vizsgálni.

A mai nigériai vallási és etnikai feszültségek jelentős része a brit gyarmati örökségből fakadhat, amely mesterségesen egy államba kényszerítette a muszlim és a keresztyén régiókat a XIX. század végén. Az évek elteltével a gyarmatosítók északon a helyi emirátusokra támaszkodtak, míg délen keresztyén missziók építették ki oktatási és egészségügyi intézményeiket, ami tartós fejlettségbeli különbségeket eredményezett. A 2010 után megerősödő Boko Haram muszlim terrorszervezet kihasználta ezeket az egyenlőtlenségeket, és ideológiai alapot épített a „nyugati befolyással” szembeni harc narratívájára. Némely szakértők szerint ezzel párhuzamosan a fuláni pásztorok hagyományos vándorlási útvonalai a klímaváltozás miatt beszűkültek, ami fokozta az északi és déli régió közötti konfliktusokat.

Az Afrika óriásaként is emlegetett, hivatalos nevén Nigériai Szövetségi Köztársaság a nyugati parton, a Guineai-öböl mentén fekszik. A kontinens legnépesebb országában több mint két százötven etnikai csoport él, akik több száz különböző nyelvet-nyelvjárást beszélnek. Ami a vallási megosztottságot illeti: az iszlám vallású népcsoportok a mai napig az ország északi felén, a keresztyének többnyire a déli területeken élnek. Míg ők korábban csak a muszlim többségű északi államokban éltek közvetlen életveszélyben, az utóbbi években az erőszak átterjedt a középső országrészre is. A saría (iszlám törvény) által irányított északi államokban élő Krisztus-hívők másodrendű állampolgárokként hátrányos megkülönböztetéssel és elnyomással szembesülnek. Az iszlám hitről áttérteket a saját családjuk is elutasítja, hitük megtagadására igyekeznek kényszeríteni őket. Halálfélelmükben gyakran elmenekülnek az otthonaikból. Bár a nigériai alkotmány biztosítja a vallásszabadságot, ennek ellenére havonta gyújtogatásoktól, iskolás lányok elrablásától és tömegmészárlásoktól hangos a világsajtó, és a támadások megdöbbentően erőszakosak. A legtöbb hívő férfit megölik, míg a nőket kínozzák és megerőszakolják, a gyermekeket pedig elrabolják, és erőszakkal áttérítik az iszlám vallásra. A fegyveres muszlimok otthonokat, templomokat rombolnak le, a fuláni pásztorok pedig a gazdák nyájait és földjeit pusztítják.