A sehány éves kislányra (Monchaux, Marie-Claude, 1979) tán még emlékszünk: arra, ahogyan ő visszamlékezik a szülei és emléktárgyak segítségével születése történetére. Nettán-Angeli Nóra meséjében maga a magzat, illetve a történet végére újszülött az, aki elmondja világra jöttének történetét. Ez az elbeszélés nemcsak a különleges nézőpont miatt, hanem a környezet és a körülmények, a megélés költői ábrázolásának köszönhetően is válik mesévé.

Formanek Zsuzsanna pontosan ezt a tündéri finomságot, áttetszőséget, a létezés nem e világi élményét adja át világoskék és hússzín dominanciájú rajzaival. A valóságos biológiai folyamat, a testrészek (méh, szülőcsatorna stb.) a képek szintjén is átlényegülnek, mégis felismerhetők. A legszebb könyv a téli termésből, hogy a magunk, családtagjaink és az Úr Jézus születésének csodájába belefeledkezzünk.

Német Orsolya meséje a mesemondás gyógyító hatalmáról szól. Ezt a csodatévő hatalmat, az ősök, a másik ember történetének elbeszélhetőségét, ahogyan az eljövetelről szóló ígéretet is, jól ismerte Isten ószövetségi népe. Nem véletlenül maradt meg Isten kijelentése a családban évezredről évezredre, a szájhagyomány útján is, nem csak a Szentírás betűiben.

Makhult Gabriella a magyar és az európai néplélek legősibb formáiból nyer ihletet a történet illusztrációihoz. Ősi szimbólumokból építkező, az alapelemeket idéző és variáló, az ásványokban ragyogó színeket fest pompásan. A piros mintha vérrel, az arany mintha színarannyal öntené el a kék alapokat. Fény derül arra is, miben áll a mese gazdagító ereje.

Az angyalok valóságosak. A református dogmatika is egész sokat számontart közülük. Néha pedig bennünket, embereket küld Istenünk hírvivőként embertásunkhoz, váratlanul. Azt is átéltem már, hogy én voltam angyal, vagy hozzám küldte Isten valamelyik embertársamat tökéletes küldöttként. Az angyalok e világi jelenlétét beszéli el egy gyermek nézőpontján keresztül Molnár Krisztina Rita néhány éve hanganyaggal (a szerző felolvasásával) megjelent mesekönyve.

Nem a puttók, nem a giccses angyalvilág jelenik meg itt, hanem az emberek közt megteremtődő mennyország. Jókor kapott friss kenyér vagy hűsítő árnyék, kellő időben érkező vigasztalás formájában. Szimonidesz Hajnalka érzékenyen ragadja meg a titokzatosságot, a két világ határán közlekedő lény szerepét. Hol az élet elevensége üt át a papíron gyönyörű rózsaszín mezőként, hol az emberfölötti elrejtettségének lángja és árnyéka vetül a történetre. A gyerekek még természetesnek fogják föl ezt a jelenlétet.

Mindhárom történet bensőséges, embertől embernek szóló, suttogott, képekben elsóhajtott üzenetet hordoz. Meghitt együttlétre termett mesék, ezt megteremtő képeskönyvek elsősorban óvodás vagy kisiskolás korúaknak. Arra érdemesek szöveges és képi üzeneteik, áthallásaik, hogy a családban anya, apa, a nagyi, a dédi, de mindenképpen valaki bölcs hangján halljuk őket, és közösen bontsuk ki, böngésszük a vonalak között a jelentésüket.

Olyan meséskönyvek ezek, amelyek igazán alkalmasak arra, hogy felolvasáskor teret hagyjunk a kicsik kérdéseinek, felugró emlékeinek. Talán ezekből annyival több tör a lélekmélyről a felszínre, amennyivel finomabban bánunk a saját mesélő hanghordozásunkkal. Kiválóak ezek az irodalmi szövegek arra is, hogy próbálgassuk a felolvasás módját, hogy a hangunk, a szövegmondásunk minél kifejezőbb legyen. Megéri, csak nyerhetünk, hiszen egyébként sincs szebb hang a mienknél a gyermekeink számára. Angyalok lehetünk.