Lélekben a törésvonalak felett
A XXI. századi Európában felekezeti megosztottságunk ellenére elengedhetetlen az egyházak közös társadalmi megszólalása és jelenléte. A kompromisszum nélküli keresztyén hitvallás lehetőségét Steinbach Józseffel, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnökével vizsgáltuk az új, tavaly novemberben elfogadott európai Ökumenikus Charta irányelveinek fényében. A Dunántúli Református Egyházkerület püspöke vallja: a Szentháromságba vetett hitünk mélyebb, mint a közöttünk lévő megosztottság – az egység a Lélek által még a történelem repedéseiben is megmutatkozhat.
Életútja során miként változott a viszonya a felekezetközi párbeszédhez?
Gyakorló református édesanyám és élő hitű római katolikus édesapám révén ökumenikus családban nőttem fel. Lelkipásztorként a személyes találkozások – imahetek, temetések, városi ünnepségek – bontották le bennem a meglévő előítéleteket. Püspökként már tágabb horizonton láttam az együttműködés lehetőségeit és korlátait is – a negatív tapasztalatokat sem hallgathatom el. Zsinati elnökként pedig világossá vált számomra, hogy az ökumené nem pusztán jó szándék kérdése, hanem egyházkormányzati, teológiai és társadalmi felelősség.
Meggyőződésem, hogy ma nem a részletekben való megkülönbözésnek, hanem a lényeg közös hirdetésének és hitvalló megélésének érkezett el az ideje. A várt ébredésben is csak akkor lehetünk Isten Lelkének eszközei, ha keresztyén testvéreinkkel együtt hirdetjük Jézus Krisztus megváltó örömhírét. Így a nagy életkérdésekben megfogalmazott nyilatkozataink még hitelesebben és áldott módon szólalhatnak meg.
Az Ökumenikus Charta 2001-es aláírása óta mely területeken kapcsolódott be egyházunk a felekezetköziség előmozdításába?
A Strasbourgban elfogadott dokumentum fontos mérföldkő: nem oldott meg minden kérdést, de közös nyelvet teremtett. A hozzá fűzött remények részben beteljesedtek. Egyházunk azóta is rendszeresen részt vesz az ökumenikus imahéten, közös nyilatkozatokat fogalmaz meg társadalmi kérdésekben, aktív szereplője a regionális és országos tanácsoknak, valamint képviselteti magát nemzetközi interkonfesszionális (felekezetközi) szervezetekben és konferenciákon. Az együttműködés kiterjed a diakóniai és az oktatási területre is. Ugyanakkor a teológiai közeledés lassabb ütemű, mint azt sokan remélték. Fontos kiemelnünk, hogy egyházunk hitvalló módon vesz részt e szervezetek munkájában, vagyis a mindenkori kontextusban a Szentírásban elénk adott örök isteni rendet kívánja képviselni, amelyben az emberi élet kiteljesedhet.
Az új Ökumenikus Charta (Charta Oecumenica) megújított európai keresztyén felekezetközi egyezmény, amelyet az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa készített elő és írt alá 2025. november 5-én Rómában. A dokumentumot XIV. Leó pápa is üdvözölte.
A tavaly novemberben aláírt új megállapodás szerkezete – a közös alap megfogalmazása, a bűnvallás és a cselekvési lehetőségek felvázolása – karakteres ívet rajzol.
A bűnvallás-hitvallás-cselekvés hármas íve nem csupán több zsinati dokumentum – így a II. Vatikáni Zsinat egyes konstitúcióinak – felépítésére emlékeztet, hanem egyúttal a protestáns teológia biblikusan megalapozott rendjét tükrözi. Teremtőnk elé csak bűnbánattal állhatunk, de az élő Isten kegyelemből könyörül rajtunk, és Krisztus érdeméért új életre hív el. Ennek lényege a tanúságtétel szóban és tettben, vagyis a hitelesség. Ez azonban nem tökéletességet jelent, hanem látható mennyei többletet: Krisztus-formájú életet.
A korábbi és a megújult nyilatkozatban a közös imádság és – a reformátusság számára kiemelt jelentőségű – igetanulmányozás egyaránt központi elem. Megosztaná egy személyes tapasztalatát ennek megvalósulásáról?
Egy nagypénteki imaalkalmon katolikus, evangélikus és ortodox testvérekkel együtt olvastuk a passió történetét. A bibliai textus, a megváltó szeretet együttes átélése, a csend és a Miatyánk imádkozása mélyebb egységet fejezett ki, mint bármely teológiai eszmecsere. Az alkalom végén Johann Sebastian Bach János-passiója csendült fel – az ihletett, hitvalló, Igét és szentlelkes imádságot megszólaltató mű mindnyájunkat személyesen érintett.
A múlt évben elfogadott megállapodás főbb irányelvei:
– Közös hit és ökumenikus együttműködés: a Krisztusban való egység hangsúlyozása, párbeszéd és együttműködés a keresztyén hagyományok között.
– Különbözőség és közösség: a teológiai, liturgiai és kulturális különbségek lehetőségként való értelmezése az egymástól tanulásban.
– Közös tanúságtétel a világban: együttműködés társadalmi kérdésekben – béke, igazságosság, teremtésvédelem, a migránsok és menekültek iránti felelősség.
– Ifjúság és technológia: a fiatalok szerepének kiemelése az ökumenikus életben, reflexió a modern technológia etikai kérdéseire.
– Önkéntes – jogilag nem kötelező érvényű – vállalás a vallásközi párbeszéd és együttműködés európai kultúrájának erősítésére.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!