Halász Imre: Tavaszi imádság

(Baranyai Kálvinista Lobogó, I. évf., 2. sz., 1913)

„Teremjetek a megtéréshez illő gyümölcsöket!” (Mt 3,8)

Mindeneknek bölcs Teremtője, gondviselő Atyánk a Jézus Krisztusban! Szívünknek nagy szeretetét, lelkünknek irántad érzett mélységes háláját elrebegni jöttünk föl szent házadba; nagy neved imádására, jóságod magasztalására nyílnak meg erőtlen ajkaink e neked szentelt szép napnak reggelén.

Az a sok szép virág, mikkel fölékesítéd a nemrég még pusztán meredő faágakat, s amelyeknek csodás illatával megtöltéd az üde levegőt: mind jóságodat hirdetik, bölcsességedet beszélik minekünk. Az a sok szép tehetség és erény, mikkel fölruházd a saját hasonlatosságodra teremtett embert és amelyek ott fakadnak a szívnek, a léleknek mélyén: mind a Te jóságod, szereteted bizonyságai, kegyelmes Istenünk!

Óh! hol találunk szavakat, beszédeket, hogy szent nevedet méltóképpen tisztelhessük? Hiszen tiéd, Uram, e földnek kereksége, minden hatalma, gazdagsága, Téged dicsőít az égi láng villáma, a szélvészek bús harca s a parányi kis madár kedves, csicsergő éneke egyaránt! Bizony nagy vagy Te – mi Urunk, Istenünk –, s a Te erőd betölti az eget és a földet. Ehhez a végtelen erőhöz, ez erőnek örök forrásához, Hozzád jövünk hát mi is szomjazó lélekkel, mert tudjuk, érezzük – Uram –, hogy teljes megelégedés, igaz boldogság Te nélküled nem található.

Oktass erre minket – gondviselő Atyánk – a virágzó, pompázó természet példájával; taníts, figyelmeztess – kérünk – szent Igéd szavával, hogy teljesítsük mi is reánk váró kötelességeinket s teremjünk mindnyájan megtéréshez illő jó gyümölcsöket ama dicső, szép örök életre a Te véghetetlen kegyelmedből a Jézusért… Ámen.