Ismerjük azt a pillanatot egy gyülekezeti beszélgetésben, amikor hirtelen megváltozik a levegő? Valaki politikai kérdést hoz szóba – választás, háború, gazdaság, családpolitika –, és már nem is igazán figyelünk arra, amit mond, inkább csak arra, miként gondolkodhat így egy keresztyén. Sőt, talán kimondatlanul az is megfogalmazódik bennünk: vajon tényleg az?

Nem az egyet nem értés a probléma, hanem hogy a nézetkülönbség elkezdi átformálni a szívünket. Távolság keletkezik, gyanakvás, néha megvetés. A testvérből lassan ellenfél válik. Holott tudjuk: egy Urat szolgálunk. Egy evangélium köt össze bennünket. Mégis újra és újra ugyanabba a helyzetbe jutunk. Miért?

Részben azért, mert a politikai kérdések nem semlegesek. Valójában az igazságosságról szólnak. Arról, mi helyes és mi helytelen, mi szolgálja az ember javát, és mi nem. Aki Krisztus által megigazult, az érzékeny az igazságra. Nem közömbös számára, mi történik a világban. Amikor tehát egy hívő társunk olyan álláspontot képvisel, amely nekünk igazságtalannak tűnik, természetes módon ébred bennünk kérdés, sőt ellenállás.