Mit jelent ma a Szeretethíd, tizennyolc évvel az indulása után?

A Szeretethíd ma már az MRSZ egyik legnagyobb önkéntes megmozdulása, amely a kezdetektől a cselekvő szeretetről szól: ne csak szavakkal, hanem tettekkel is mutassuk meg, mit jelent a keresztyén szolgálat. Csaknem húsz év alatt sokat változott és formálódott, de talán a növekedés és az állandóság az egyik legnagyobb értéke.

Az induláskor még néhány ezren kapcsolódtak be, mára gyülekezetek, intézmények és közösségek egész sora építi be az éves rendjébe. A Szeretethíd így visszatérő közös élmény, amely évről évre újabbakat hív a szolgálatba.

Mely tapasztalatok formálták leginkább az önkéntességről való gondolkodást az elmúlt években?

Az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy a segítségnyújtás min-dig utat talál magának, még változó körülmények között is. Legyen szó a járvány időszakáról vagy a háború következményeiről, az önkéntesség formái alkalmazkodtak, de a szándék nem változott. A Szeretethíd attól maradt élő kezdeményezés, hogy nem központilag meghatározott feladatokra épül: a helyi közösségek maguk fedezik fel, hol szükséges a segítség. Ez a szabadság és felelősség együtt formálta az önkéntességről való gondolkodást.

Könnyebb vagy nehezebb ma megszólítani az önkénteseket?

Ma sem egyértelműen könnyebb, nem is nehezebb, inkább folyamatosan változó feladat. Némelyek már a kezdetektől, akár tizennyolc éve részt vesznek a Szeretethíd alkalmain, de évről évre újonnan is sokan kapcsolódnak be. A létszám ugyan hullámzó lehet, de nem is ez a legfontosabb mérce. Sokkal inkább az számít, hogy ki mennyire vonódik be. Ha valaki olyan feladatot talál, amelyet magáénak érez, könnyebben születik meg benne a hosszabb távú elköteleződés. Ezért a megszólítás kulcsa ma is a személyesség és a hitelesség.

Milyen jellegű szolgálatokba kapcsolódhatnak be az önkéntesek?

Három nagy területet szoktunk említeni: szociális, fejlesztési és környezetvédelmi feladatokat. Néhol kórházban vagy hajléktalanok között szolgálnak, máshol játszóteret újítanak fel, kerítést festenek, vagy éppen a településen gyűjtik össze a szemetet.

A programok jellemzően alulról szerveződnek: a gyülekezetek és közösségek maguk keresik meg, mire van szükség a környezetükben, és azt hirdetik meg. Ezekhez bárki csatlakozhat, hiszen a program nyitott, egyénileg is lehet regisztrálni, ilyenkor a szervezők segítenek megtalálni a megfelelő helyszínt. Így a Szeretethíd egyszerre kínál konkrét feladatot és közösségi kapcsolódást.

Említene-e olyan pillanatot vagy történetet az elmúlt évekből, amely megmutatja a Szeretethíd lényegét?

Számos mozzanatot kiemelhetnék, de talán éppen az egyszerű, hétköznapi helyzetek a legbeszédesebbek. Különösen emlékezetes, amikor gyerekek „ingyen ölelés” felirattal álltak ki az utcára. Az emberek eleinte bizalmatlanul fogadták őket, majd mégis megálltak, és egy-egy ölelés után mosollyal mentek tovább. Az is előfordult, hogy valaki éppen egy ilyen alkalmon, egy közös szolgálat során ismerkedett meg egy gyülekezettel, és később csatlakozott is hozzájuk.

Sok helyen áhítattal kezdődik a nap, és szeretetvendégséggel zárul, így a szolgálat nemcsak feladat, hanem közösségi és lelki élmény is. Ezek az apró, személyes találkozások mutatják meg igazán, hogy nem feltétlenül szükséges valami nagy a változáshoz: már egyetlen gesztus is képes hidat építeni ember és ember között.