Gazdagság és szegénység
Elgondolkoztató kéréssel fordul a bibliai Ágúr Istenhez. Imádságában azért könyörög, hogy a világ Ura óvja meg őt a szegénységtől és a gazdagságtól egyaránt, hogy szabad legyen az ezekkel gyakran együtt járó kísértésektől (Péld 30,7–9). Az ószövetségi bölcs szavai megfontolásra érdemesek, amikor azon gondolkozunk, Krisztus követőiként hogyan viszonyuljunk a vagyoni állapotunkhoz, a gazdagsághoz és a szegénységhez. Ágúr irányt mutat, miben áll a valódi bőség és az igazi szükség, honnan származnak ezek a különbségek, milyen lelki veszélyekkel járhatnak, és mindezeket mérlegelve azt is jobban érthetjük, mire ösztönzi Isten szava azokat, akik hiánnyal vagy felesleggel küzdenek.
„Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Péld 30,7–9)
Mihez képest beszélhetünk arról, hogy egyikünk gazdag, másikunk szegény? Összetett kérdés ez, amelynek megválaszolását számos tényező befolyásolja. Nemcsak a személyes érzeteink miatt adunk erre eltérő feleleteket, hanem azért is, mert a folyamatosan változó környezetben más-más feltételek teljesüléséhez kapcsoljuk az anyagi szükség és a jómód érvényesnek tartott mutatóit. Ma olyan tárgyak megléte is befolyásolja az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket, amelyeket néhány generációval előttünk alig néhányan birtokoltak. Nagyszüleink fiatalkorában nem merült volna fel a nélkülözés mércéjeként, hogy egy család rendelkezik-e autóval vagy telefonnal: ma a társadalomtudósok gyakran ilyen szempontokat is számításba vesznek a vagyoni állapot meghatározásánál.
Ezért a XXI. századból visszanézve leegyszerűsítőnek is látszhat az, ahogyan a Biblia szerzői meghúzzák a szegénység határait. Ágúr nem vágyik többre annál az eledelnél, amennyi a megélhetéséhez feltétlenül szükséges. Az apostol is arra szólít fel, hogy érjük be azzal, ha a legfontosabb életfeltételekkel, élelemmel és ruházattal rendelkezünk (1Tim 6,6–10).
„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (1Tim 6,6–10)
Ez nem azt jelenti, hogy ne élhetnénk szabadon azokkal a kivételes lehetőségekkel, amelyeket korunk sokunknak elérhetővé tesz. De fontos észben tartanunk: amikor világunk folyton-folyvást fokozni próbálja az elvárásainkat, gyakorta nem önzetlenül teszi ezt. Soha ne felejtsük: ha a mindennapi betevővel, meleg otthonnal, tisztességes öltözettel, becsületes munkával, befogadó lelki közösséggel megajándékoz minket gondviselő Atyánk, nem vagyunk szegények. Pál arra figyelmeztet, hogy ha így élünk, a kegyességünket mindig kísérje a megelégedettségünk. Ha pedig ezeknél többet kaptunk: adjunk bőségesen hálát mindezért hűséges Urunknak!
De miért vannak látványos eltérések az emberek vagyoni helyzetében? Figyeljük meg Ágúr szavait: imádságában végső soron Istenre bízza, hogy óvja meg őt a szélsőségektől. Ez összhangban áll a Szentírás más részeiben is megjelenő hittel: a keresztyének gazdagságukat és szegénységüket is mennyei Atyjuk kezéből fogadhatják el bizalommal. Ha ismerjük az ő gondoskodását és szeretetét irántunk, bátran kérhetjük, hogy a fokozott kísértésekkel járó anyagi állapotoktól oltalmazzon minket; de akkor is békességünk lehet, ha máshogy ajándékoz meg, mint ahogy mi reméltük, akár többet, akár kevesebbet ad a reméltnél. A korábban kivételesen tehetős, de súlyos csapásokat megélő, anyagilag tönkremenő Jóbbal együtt megvallhatjuk, hogy javainkat az Úr adja, és ha úgy látja jónak, ő is veszi el tőlünk (Jób 1,21).
„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21)
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!