Bibliai alapelvek a pénzkezelésben
A személyes anyagi felelősség bibliai fogalma a sáfárság: hogyan jutunk tisztességesen vagyonhoz, és miként kezeljük azt. Bár a téma kimeríthetetlen, érdemes rögzíteni néhány Istennek tetsző alapelvet. Korunk a pénzkérdést gyakran kivonja az etika alól, így adódhat, hogy kapzsi, mohó, közvagyont elcsaló, adócsaló, spekuláns, fukar vagy éppen dorbézoló emberek tetszelegnek az erényesség látszatában még az egyházban is, hiteltelenítve az evangéliumot. Isten népének a tisztesség, mértékletesség, becsületesség és megelégedettség erényeit kell felmutatnia. Ehhez szükséges az önkontroll, mert keresztyénként is hordozhatunk rossz mintákat: lehetünk állandó aggódók, notórius spórolók, impulzusos költekezők, hitelekben úszók, dorbézolók, meggondolatlan kockázatvállalók vagy éppen túlzottan kockázatkerülők. Istenünk akarata, hogy „feddhetetlenek és romlatlanok” legyünk pénzügyeinkben is, „Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben”, akik között ragyoghatunk „mint csillagok a világban”. Szükséges tehát a pénzügyi tudatosság, lelki szempontok alapján.
EGYKOR ÉS MA
A Biblia rengeteget tanít a pénzről és az ahhoz való viszonyról. Fontos azonban mindig szem előtt tartani a fejlődést: Ábrahám idejében más volt a pénzügyi kultúra, mint Jézus korában, és megint más a digitális valuták és a globális tőzsdei tranzakciók világa. Ennek tudatában olvassuk és értelmezzük tehát a Biblia örök érvényű üzenetét, és próbáljuk meg felelősen vonatkoztatni mai pénzügyi helyzetünkre.
TIZED
Erre példa a sokak által áldozatosan fizetett tized kérdése. A kötelező tized az ószövetségi kor általános adófizetési módja volt, akkor az egyházat és az államháztartást is ebből tartották fenn az izráeli vallás-államban. Ma, az állam és egyház külön működése idején mi ennél sokkal több formában és jóval több adót fizetünk, igaz, cserébe lényegesen több közszolgáltatást is finanszírozunk. Kérdés: kell-e ma tizedet fizetnünk az egyháznak? Lehet, sőt ennél többet is, és jegyezzük meg, hogy mindenki, aki éves jövedelme tizedét az evangélium ügyére fordítja, nagyszerű dolgot tesz! Ábrahám és az ősatyák már a mózesi törvények előtt is ezt gyakorolták, amikor ez még önkéntes felajánlás volt. Egyházunk, átgondolva az adózási különbségeket, először is biztatja tagjait a pontos és fegyelmezett adófizetésre az államnak (Mt 22,21).
„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Mt 22,21)
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!