Baltazár Dezső: Új esztendő

(Vasárnap, X. évf., 1. sz., 1923. január 1.)

Pál apostol mondja lelkének méltó egyensúlyával: „én megtanultam, hogy mindazokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek”. Nem is merek a Jézus káprázatos gyönyörűségű példájára mutatni, akinek nem volt panasza a kereszthalál ellen sem, ha azt egyszer a mennyei Atya akarata mérte ki reá. A megelégedésnek Pál apostolnál mutatkozó mértékére azért mutattam reá, hogy ne legyen oka senkinek sem kivonni magát a kínált mérték alul azzal a kifogással, hogy Jézus mértéke Isten mértéke, tehát nem bírja betölteni az ember. S általában azért szólok a megelégedésről, mert szokása az embereknek az elmúlt esztendőre elégedetlenül tekinteni s az új esztendőtől többet, jobbat várni, reményleni, sőt követelni is. […]

Pál apostol azzal volt megelégedve, amit a világtól kapott. Meg volt elégedve, ha éhezett, fázott, hányattatott, üldözött volt. Meg volt elégedve még ha verést, börtönt és sebeket adott is neki a világ. Dicsekedett ezekkel, mert tudta, hogy a Jézus nevéért mérettek reá. De magával nem volt megelégedve. Látta tagjaiban a két törvényt tusakodni, amelyek közül az egyik a bűnre hajtja. Látta, érezte gyöngeségét, hogy nem képes úgy szólani, írni, annyit cselekedni, áldozni, ahogy és amennyit az őtet megvilágosító, megváltó Jézus Krisztus iránti viszontvaló szolgálatul szeretett volna. Ebben a szent elégedetlenségben égette magát, s ez volt életének legtisztább, legmagasbra emelkedő oltári lángja.

Keresztyén Testvéreim! […] Próbáljatok meg a múlt esztendőre a Pál apostol megelégedettségével és elégedetlenségével tekinteni, és próbáljatok meg olyan esztendőt szerezni, amelyben külső dolgaitokkal lennétek elégedettek, még akkor is, ha Jób sorsához lesz hasonlatos a sorsotok; magatokkal pedig lennétek elégedetlenek, még ha dicsérnek is benneteket az emberek. Meglássátok, hogy magatoknak boldog, Istennek pedig tetsző új esztendőt szereztek. Adjon hozzá lelki kegyelmet az Isten.