... minden ember szükséglete. De gyakran úgy tűnik, hogy nincs. Elhagyta, elveszett vagy soha nem is volt. Lélekjelenlét címmel több lelkigondozói beszélgetés, műsor zajlott és zajlik most is a rádióban, az interneten. Ezekben nemcsak a saját lelkünk jelenlétéről szólunk, hanem a Lélek jelenlétéről és munkájáról is. Az értelmező szótár szerint a lélekjelenlét az a tulajdonság, amellyel az ember képes a váratlan bajban, vészhelyzetben jól reagálni, helyes döntést hozni, nem veszíti el a fejét. Személyiségvonás, amellyel a nehézségben is megőrzi valaki a nyugalmát, nem jön zavarba, képes összeszedetten cselekedni.

Amikor túl nagy tempóban, túl sok mindennel foglalkozunk, pörgünk, zakatolunk és telítődünk feszültséggel, le kell állni, megpihenni, mintegy bevárni, hogy a lelkünk utolérje a testünket (ahogyan az ismert bölcsesség tanítja). Ünnepet szentelni azt jelenti: békességet keresni és találni a lélekjelenléthez, hogy legyen azután mit megtartani. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) A Szentlélek eljövetelének ünnepe a léleké. Az értelmi és érzelmi intelligencia fejleszthető, ugyanígy az alkalmazkodási intelligencia és a lélekjelenlét is. Gyakorlatozzunk a tudatos figyelemmel és fegyelemmel, hogy ne söpörjenek el a pillanatnyi események és indulatok. A másokból áradó harag sem. Mások lélekjelenlétéért nem felelhetünk, de magunkon csillapítani tudjuk a lélekvesztő hatásokat. Mégis gyakran kudarcot vallunk.

Fölkorbácsolódtak az érzelmek a médiában, sistereg a levegő. Mi is gerjesztjük, vagy csak hagyjuk elszabadulni? Most már fékezni kellene. Óvatosan és kitartóan. Gyökössy Endre azt írja: a ringlispílből nem lehet kiszállni, csak kiesni. Félő, sokan nem is akarják a nyugalmat és békét, mert haragudni akarnak mindhalálig. Maradtak még, lesznek még értelmes, ütköztethető gondolatok, vagy csak a vádak és az agresszió? Lélekjelenlétre volna szükség. A Lélek jelenlétére. A Pártfogó vigasztalására, aki valóban le tudja csendesíteni nyugtalan, (ellenségeink ellen?) mesterségesen is föltüzelt lelkünket. A szétdobáló vibrál az idegekben, családi viharban, országos felfordulásban, globális, eltörlő mozgalmakban, hogy már azt sem tudjuk, kik vagyunk, miért vagyunk a világon, hova sodródtunk a tömeggel, amelynek végül csak egy (jel)szó lett fontos: „Feszítsd meg! Mert Valakinek meg kell halnia, hogy nyugalmunk legyen.”

Megtette értünk. Feltámadása után a maga Lelkéből adott: „az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim1,7), hogy tőle legyen lélekjelenlétünk.