Református Lelkésznék Lapja, 7. évf., 6–7. sz., 1935. június–július

(1Móz 12–24. rész)

A kegyes Ábrahám felesége Sára. Neve azt jelenti: fejedelemasszony. S valóban az, kétféle értelemben is. Fejedelmi szépségű nő, és fejedelmi tiszteletben álló, gazdag férj oldalán él. Ha jellemét akarjuk megrajzolni, azt kell tapasztalnunk, hogy gyöngeséget, gyarlóságot benne is találhatunk.

A Biblia nem olyan hősnőket állít elénk, mint a regényíró, ki rendszerint csupa tündöklő színekkel festi meg a kedves alakot. […]

Sugárzó szépsége két ízben is kellemetlenséget idéz elő családi életükben. Mintegy szemléltetve azt az igazságot, hogy a szépség, amit Isten áldásul szánt, sokszor válik átokká ott, hol emberi mesterkedéssel igazságtalan cél szolgálatába állítják.

Sátora résein kémlelődve és hallgatózva, kételkedéssel fogadja az Istentől küldött hírt, a rég óhajtott gyermek felől hangzó drága ígéretet. Pedig az Úr ezt már ismételten közölte Ábrahámmal. De Sára is, akárcsak a modern kor gyermeke, ésszel akarja felfogni, ami a hit dolga lenne. […] Azt hitte, hogy Isten csak az ő beavatkozásával teljesítheti ígéretét. Később eléri a legnagyobb boldogságot, s fiát, Izsákot (a mosoly gyermekét) büszkén szorítja karjába. Ugyanakkor irigy gyűlölettel és megvetéssel tekint a szolgáló szép, erős, vidáman nevetgélő magzatára. Míg ő kicsinyét szeretettel dédelgeti, kíméletlenül elűzi magától a másik anyát. Nem törődik vele, hogy ezer veszély ólálkodik a pusztába kergetett rabszolganőre és gyermekére.

Hányszor vagyunk türelmetlenek mások gyermekei iránt, amikor talán majomszeretettel kényeztetjük a magunkét! S míg amazokban a legkisebb hibát is felrójuk, jaj annak, aki a mieink gyarlóságaira figyelmeztetne bennünket! […] Sárának is két kincset adott az ég, melynek birtokában a hívők anyjává lehetett. Ez volt hite és engedelmessége (1Pt 3,6). A két legszebb női erény.