Érdekes jelenség az idő. Ahogyan a tanmese tartja: ha meg szeretnénk érteni, mit jelent egy év, kérdezzünk meg egy diákot, akinek ismételnie kell. Hogy mennyit ér egy perc, arról az tudna mesélni, aki éppen lekéste a vonatot. Egy tizedmásodperc jelentőségét pedig talán az érzi igazán, aki másodikként ért célba az olimpián. A történet arra próbál rámutatni, hogy ami elmúlt, nem nyerhető vissza, életünk minden pillanata egyszerre tünékeny és értékes. Ugyanezen logika mentén érdemes lehet az időnek nemcsak a legkisebb egységeit közel hozni magunkhoz, hanem nyitni az elmúló évek, évtizedek, évszázadok felé is. Megérezhetjük például, mennyit jelent három év is, ha megszólítunk egy ilyen korú kisfiút vagy kislányt – rögtön kijavít bennünket: ő már nagyfiú, nagylány!

Felnőttként a harmincéves időtávot már komolyabban vesszük, ennyi esztendő nemcsak egy ember, hanem egy nemzet életében is mélyreható változásokat hozhat. És bár nehéz kapcsolódni évszázados távlatokhoz, hiszen személyes életünk léptékén jócskán túlmutatnak, több száz éves múltra visszatekintő élőlények és tárgyak is körülvesznek minket. Talán nem véletlen, hogy ami a teremtett világból megéri ezt az élethosszt – fák, néhány állat vagy éppen egy épület –, az nem szavakkal szól hozzánk. Ezért kell jól figyelnünk, nem nyitott füllel, inkább nyitott szívvel közeledni hozzájuk.

Debrecen utcaképét éppen háromszáz éve ékesíti a református Kistemplom.
A helyiek naponta akár többször is elmennek előtte anélkül, hogy egy pillanatra is eszükbe jutna, a történelem sokat látott tanúja mellett sietnek el. Vajon hány ember élete vett gyökeres fordulatot itt esküvők, konfirmációk, keresztelők alkalmával vagy egy-egy vasárnapi igehirdetés nyomán? Miképp formálódott az épület a történelem viharaiban, és miképp formálta maga is a történelmet? Ezekre a kérdésekre is választ keres az egyházközség múltját feldolgozó, június 18-án a Debreceni Református Kollégium Múzeumában megnyitott kiállítás.

A megnyitón Zsoldos Tibor lelkipásztor a 27. zsoltár egyetlen versével foglalta össze gondolatait: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy