AZ ÚR MEGTART

A MEÖT főtitkára, Fischl Vilmos köszöntőjében kiemelte, a reformáció hónapja nem csupán történelmi megemlékezés, egyszerű ünnepléssorozat, és végképp nem valamiféle protestáns születésnapi rendezvény. Ezzel szemben lehetőség arra, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk, miben hiszünk, és mit adunk tovább az Úrtól kapottakból. A MEÖT Az Úr megtart jelszóval hirdette meg a 2026-os évet, emlékeztetve arra, hogy feladatunk nem csupán az egyház jövőjének szervezése és az állandó problémamegoldás, hanem a ránk bízott szolgálat hűséges végzése is. Az egyház ugyanis nem a miénk, hanem Krisztusé, és az ebbe vetett bizalom vezethet vissza bennünket a kegyelemhez, a hithez.

Megnyitó gondolatai után a főtitkár személyesen is köszöntötte Steinbach Józsefet, aki mind a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki tisztjéről, mind a Zsinat lelkészi elnökségéről, egyúttal a MEÖT elnökségéről leköszön ez év végével, hálával emlékezve az elmúlt tizenöt év közös szolgálatára, amelyben a hivatalos munka mellett a testvéri bizalom is fontos szerepet kapott. Fischl Vilmos végül az egész elnökség nevében megköszönte Böszörményi Gergely több mint két évtizedes, a MEÖT rendezvényeinek szervezését is segítő munkáját.

A főtitkár ünnepi gondolatai után a Vox Nova Baptista Férfikar zenei szolgálata következett.

Ahogyan a nevükből is kitűnik, a kórus célja egyfajta új hang megszólaltatása, repertoárjukban az evangélium üzenetét közvetítő kórusművek, egyháziének-feldolgozások szerepelnek.

A hangversenykórus minősítéssel is büszkélkedő férfikar előadásában négy zeneművet hallhatott a közönség zongora-, orgona- és fagottkísérettel.

TUDOM, HOGY Ő SZERET ENGEM

Steinbach József Sola gratia – Az Úr megtartó szeretete a reformáció fényében című ünnepi előadását a rendezvénynek keretet adó igeverssel, a 145. zsoltár 20. versének idézetével indította. Személyes példával szemléltette az Úr megtartó szeretetének erejét: felidézte, amikor egy budapesti hídon átsétálva letekintett a hömpölygő, erős sodrású Dunára. – Én, aki nem vagyok jó úszó, inkább félelemmel tekintek le, és arra gondolok, milyen jó, hogy a hídon állhatok. Ez egyfajta kegyelmi állapot: a híd megtart, nem enged aláhullani – fogalmazott a püspök.

Kányádi Sándor sorait idézve beszélt „valakiről, aki minden lehullást a kezében tart”, így utalva Istenre, aki megtart bennünket a lelki gravitációval szemben. Ennek a megtartó szeretetnek az egyik alappillére a gondviselés, amely mindenben jelen van és körülvesz bennünket, a legkisebb lélegzetvételünktől a kiemelkedő életeseményeinkig. A megváltás pedig akkor is bizonyosságot nyújt, amikor úgy érezzük, elfogyott az erőnk és elfogytak a lehetőségeink, úrrá lesz rajtunk a kilátástalanság: Isten ilyenkor sem engedi el a kezünket. Felhívta azonban a figyelmet: mindezek nem azt jelentik, hogy az Úr kímélne bennünket, vagy nem gördítene elénk akadályokat, éppen ellenkezőleg – minél meghatározóbb a hit, annál erősebbek a próbatételek. Természetesen felmerülhetnek bennünk is kérdések a nehézségek között, ezért lényeges, hogy a lehetőséget lássuk meg bennük a megerősödésre és az Úrhoz való közelebb kerülésre.

Steinbach József beszédében kitért az alapige látszólagos feszültségére is: a megtartó szeretet és kegyelem feltételhez, előzetes teljesítményhez kötött volna? A válasz egyértelműségére Oscar Cullmann bázeli teológus egyik történetével világított rá. A diákoknak feltett kérdésre, szeretik-e az Urat, egyikük így felelt: „Nem tudom úgy szeretni, ahogyan kellene, de azt tudom, hogy ő szeret engem.” – A lényeg ebben rejlik. Az Úr megtartja azokat, akik őt szeretik, de mi csak úgy tudjuk az Urat szeretni, ha tudjuk, ő már előbb szeretett bennünket. Mielőtt mi bármit is tudtunk volna cselekedni, ő már jelen volt és munkálkodott. A mi hitünk, a válasz is az ő ajándéka – hangsúlyozta a püspök.

Előadása zárásaként arra emlékeztetett, hogy Isten az egész világot, az életet szereti, így nekünk is feladatunk élő hittel és nyitott szívvel járni – egyedül kegyelemből. Steinbach József az Abigél musical soraival búcsúzott a hallgatóságtól: „Mert megváltásra várunk mind.”

HITTEL, HÁLÁVAL

Rövid szünet után a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium diákjai és tanárai álltak háromrészes műsorral színpadra. Elsőként a reformáció meghatározó eseményeit és jelentős alakjait ismertették a felolvasók, majd az Ablak a fényre című minidráma következett. A műsort közös éneklés és zenélés zárta, felidézve az iskola névadójának utolsó igehirdetésén elhangzott, azóta az intézmény mottójává vált gondolatot: „Sötétségből világosság ragyogjon.”

A gálaest egyik legszemélyesebb pillanatának a Rát Mátyás-díj átadása bizonyult. A Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) immár huszonkettedik alkalommal adta át éves elismerését, amelynek névadója, Rát Mátyás II. József uralkodása idején indította el az első magyar újságot, a Magyar Hírmondót. Volf-Nagy Tünde, a szövetség elnöke a 2026-os év díjazottját, a PRÚSZ egyik alapító tagját, a Bartók rádió csatornaigazgatóját, Devich Mártont hívta a színpadra. A méltatásban elhangzott az őt gyermekkora óta jellemző zeneszeretet, és bár ő maga nem lett muzsikus, mindig is szívügye volt a fiatal, feltörekvő zenészek és műhelyek támogatása. Nemcsak kulturális újságíróként, hanem prózai művek szerzőjeként is találkozhattunk írásaival. Szakmája mellett a családja a legfontosabb számára: férj, édesapa, nagypapa, a Budapest-Fasori Református Egyházközség elkötelezett tagja.

A díj átvételekor Devich Márton nemcsak az elismerésért, otthonáért, családjáért és gyülekezetéért adott hálát, hanem nemrégiben diagnosztizált súlyos betegségéért is. – Hálát adok ezért a rosszindulatú daganatért, mert tudom, Istennek terve van vele. Azért kaptam ezt a betegséget, hogy az örök életet, az ő dicsőségét hirdesse – vallotta.

Az ünnepi gálaestet a Zelzah együttes könnyűzenei koncertje zárta. A Deák téri gyülekezet fiataljaiból alakult zenekar ismert énekek mellett saját szerzeményeket is megszólaltatott.

A reformáció hónapjának központi gondolata ezen az estén többféleképpen is megfogalmazódott: nem a magunk ereje, hanem Isten kegyelme tart meg bennünket. Steinbach József hídhasonlata után Devich Márton vallomása arra mutatott rá, mit jelent a megtartó szeretetben bízni akkor is, amikor az élet egyik legsúlyosabb próbatételével kell szembenéznünk.