De mit jelent az uralkodás a teremtett világon? Voltaképpen mi a feladatunk ebben a tekintetben? Ez nem semleges kérdés, hiszen az utolsó napon Isten minden egyes embert számon fog kérni, mind a keresztyéneket, mind a nem hívőket. Mindenkinek számot kell majd adnia, mit tett mindazzal, amit Urunk reá bízott. Ebből fakadóan Isten előtti felelősségünk, hogyan bánunk, mit teszünk a világgal. Ennek súlyát a Teremtőben nem hívők is érzékelik.

A teremtett világon való uralkodást némelyek úgy értelmezik, hogy bármit megtehetünk a természettel. Akik így gondolkoznak, általában nem hisznek abban, hogy a baljós jelek rendszerszintű károkra utalnak (ezért klímaszkeptikusoknak is szokták őket nevezni), és nincsenek tekintettel arra, mely emberi tevékenység épül a természet kizsákmányolására, holott ennek következményeit sajnos több helyen láthatjuk. Rendkívül egyszerű példát hozva: csak szűk hazánkban is számtalan olyan erdő vagy mező található, ahol rengeteg szemét halmozódott fel, de sok elhagyatott épület, omladozó rom is mutatja a felelőtlen gazdálkodás következményeit.

Manapság azonban már egyre többen döbbennek rá arra, hogy a természetvédelem nem csak a tudósok vagy a politikusok feladata. Széles körben elterjedt a meggyőződés, hogy a természetet védeni kell, mert ez a legfőbb kincsünk. Az emberiség legfontosabb feladatainak egyike a biológiai sokféleség megőrzése, a fajok kihalása elleni küzdelem. Minél inkább vissza kell szorítanunk az ökológiai lábnyomunkat, hogy ne károsítsuk a környezetünket. A természettudósok és közgazdászok által megalkotott módszer a fenntartható gazdálkodás névre hallgat. Ennek lényege, hogy ne éljünk fel mindent, hanem hagyjunk utódainknak is a földi kincsekből.

Nem tagadhatjuk néhány mai zöld mozgalom szélsőségességét, amellyel az emberekben lelkiismeret-furdalást keltenek, ha bármilyen környezetkárosítóként megjelölt dolgot tesznek, így például már-már bűnként tekintenek az autó birtoklására, a műanyag termékek használatára, a repülővel utazásra. Ezt a végletes választ environmentalizmusnak nevezzük, amely tulajdonképpen nem más, mint a természet bálványozása, hiszen azt állítja a középpontba.

A keresztyén ember azonban nem radikális environmentalista, nem is klímaszkeptikus, de még csak nem is a fenntartható gazdálkodás híve. A fent bemutatott eszmék alapja ugyanis nem bibliai gondolat. A világi válaszok nem tudnak arról, hogy a teremtett világot a mennyei Isten bízta rá az emberre. Református keresztyénként nekünk abból kell kiindulni, amit a Szentírás állít elénk ebben a tekintetben.