Igazságkereső, önazonos, puritán, igazi iránytű, bölcs, igaz ember, jó pedagógus, hiteles, következetes, igényes, határozott, példakép, emberséges… A jelzők Pap László volt tanítványi körétől származnak, akik a róla készült Érték és mérték: dokumentumfilm Pap László református teológusról című alkotásban szólnak egykori tanárukról. A tehetséges lelkész, akire Ravasz László is úgy tekintett, mint aki követheti őt a püspöki székben, egyike volt azoknak, akik mindkét XX. századi totális diktatúrát elutasították. Sőt, Pap László lehetőségeihez mérten, a maga eszközeivel, nem kis kockázatot vállalva tett is ezen rendszerek embertelensége ellen.

SZENTESTŐL AMSZTERDAMIG

Pap László 1908-ban hatodik gyermekként érkezett egy többgenerációs lelkészcsaládba Szentesen. Teológiai tanulmányait Debrecenben folytatta, később külföldön is tanult, Zürich, Berlin és Utrecht is fontos állomáshely volt számára, végül huszonöt éves korában utóbbi város egyetemén avatták őt a hittudományok doktorává. Miután hazatért, segédlelkészi szolgálatot vállalt Hajdúhadházon, majd Budapestre került, ahol az 1930-as évek végén már a Budapesti Református Teológiai Akadémián tanított. Ekkortájt kezdett egyre jobban bekapcsolódni a nemzetközi ökumenikus mozgalomba, a magyar református egyház képviselőjeként részt vett Amszterdamban az első felekezetközi ifjúsági konferencián.

A kiküldetést annak köszönhette, hogy 1939 tavaszán Makay Miklós lelkész társa megkérte, menjen el helyette, hiszen feleségével gyermekük születését várták, ezért nem akart távol lenni a családtól. Pap Lászlót mindenesetre váratlanul érte a felkérés, hiszen az ökumené gondolata egészen addig nem nagyon érintette meg, de miután a meghívás Hollandiába, korábbi tanulmányainak színhelyére szólt, végül elment az eseményre. Visszaemlékezése szerint ettől a ponttól kezdve az ökumenikus munka élete részévé vált, azonban az időközben kirobbanó második világháború során újabb feladatok vártak rá.

EMBERSÉG AZ EMBERTELENSÉGBEN

A második világégés embertelenségében Pap László eltökélt szándéka volt a menekültek, bajba jutottak megsegítése. Eleinte a lengyel menekültek részére, később más – francia, holland – hadifogolytáborokból szököttek érdekében hozták létre 1942-ben a Magyar Menekültse gélyező Ifjúsági Bizottságot, amelynek ő lett az egyik vezetője. A munkában meghatározó segítséget jelentett, hogy támogatást kaptak a belügy és a külügy egyes osztályaitól, valamint a Budapesti Református Egyházmegyétől is.

1943-ban szervezője volt az Ökumenikus Ifjúsági Bizottság Mátraházán meg rendezett első konferenciájának, amely már a béke lehetőségeit mérlegelte, egy tízpontos iratot is kiadott ezzel kapcsolatban. Ebben a dokumentumban a többi között megfogalmazták a demokrácia jelentőségét, a kisebbségi jogok fontosságát, a magyar és a szomszédos népek közötti jó viszony értékét, valamint elítélték a háború okozta embertelenséget. Azonban a deklaráció kiadása után nem sokkal jött a német megszállás…

A Nemzetközi Vöröskereszttel, valamint az Egyházak Világtanácsával kapcsolatba kerülve és ezek pénzügyi hátterét igénybe véve bekapcsolódott a zsidómentésbe is. A háború végén már látszott, hogy Pap László – nem utolsósorban nemzetközi kapcsolatainak is köszönhetően – az egyházak újjáépítési munkálataiban is részt fog venni, így lett 1945-ben az Egyházak Világtanácsa megbízásából a szervezet újjáépítési osztályának magyar képviselője.