Miért tartotta fontosnak, hogy egyházi intézménybe írassa a gyermekeit?

Több okból is. Egyrészt a feleségemmel mindketten keresztyének vagyunk, hitben neveljük őket. Szerettük volna, ha ezt erősíti az iskola is, ahol a napjuk nagy részét töltik. Egy világi intézményben azonban olyan megközelítések válhatnak hangsúlyossá, amelyek a hitünkkel ellentétesek, ez pedig kétségeket, bizonytalanságot, egyfajta identitászavart kelthetett volna bennük.

Másrészt, a feleségem a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda óvónője, így jól ismertük ezt az intézményt, ezért is kezdték meg a gyerekeink itt az óvodai éveiket, majd tanulmányaikat. Jelenleg a két kisebb lányunk jár ide, a nagyobbik lányunk és a fiunk pedig a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban tanul. Az általános iskola a gyülekezetünkhöz is több szállal kötődik, tehát mondhatni, hogy hazahoztuk őket, otthonos légkörbe érkeztek.

Vannak, akik úgy vélik, védőburkot képez, ha a gyerekek a családjukban, gyülekezetükben és iskolájukban is ugyanazzal a világnézettel találkoznak.

Amikor megkeresztelték a gyermekeinket, Isten kezébe helyeztük az életüket, és arra kértük, vezesse őket a Jézus által mutatott keskeny úton. Szülőként igyekszünk minden segítséget megadni ehhez, a református iskola pedig megerősítheti az otthon kapott alapot. Ettől még egy egyházi intézményben sem csak hittanórát tartanak: a gyerekek sokféle ismerettel gazdagodnak. A munkám során én is találkozom eltérő véleményekkel: az egyik munkatársam például megkérdőjelezi Isten létezését, és nem tartja igaznak, amit a Biblia ír. Számunkra az a fontos, hogy a gyermekeink biztos alapot kapjanak, amelyhez később is visszanyúlhatnak, és amelynek ismeretében maguk hozhatják meg a döntéseiket.

Hogyan erősítheti a gyerekek hitét egy református iskola?

A Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvodában a hét közös istentisztelettel kezdődik a diósgyőri református templomban. A többi tanítási napon az első órát tartó pedagógus bibliai történetet olvas a gyerekeknek. Fontos, hogy a tanításokat az életkoruknak megfelelően, az ő nyelvükön hallják. Például a havonta megtartott családi istentiszteleten az iskolalelkész hétköznapi élethelyzetekből indul ki a prédikációban, és időnként különböző foglalkozású vendégeket is meghív. Volt, hogy egy bohóc közreműködésével került közelebb az üzenet a gyerekekhez. A közös alkalmak a gyülekezethez tartozást is erősítik. Ilyen az iskolában rendezett adventi vacsora, amelyen a családok és a gyülekezet tagjai együtt vesznek részt. Ilyenkor az is láthatóvá válik, hogy az iskola és az eklézsia nem két egymástól független közösség.

Mit jelent ez a kapcsolat a szülők számára?

Az óvodai, az iskolai és a gyülekezeti programokat számunkra is meghirdetik. A szülők közt nagy az összetartás – ez abból is fakad, hogy sokan egy gyülekezethez tartozunk, de az iskolai események, mint az említett családi istentiszteletek, alkalmat teremtenek a mélyebb kapcsolódásra. Sokszor ezeken felül is találkozunk, szombat délelőttönként olykor összegyűlünk a templomkertben kerti munkára, néha pedig szalonnasütésre.

Mit vittek magukkal a református általános iskolából ma már gimnazista gyermekeik?

Az iskola segítette őket a konfirmációra való felkészülésben, a családi alkalmak révén pedig egyre jobban bekapcsolódtak a gyülekezet életébe. Sok barátot szereztek, közülük többen ugyanabban a református gimnáziumban folytatták a tanulmányaikat. A nagyobbik lányunk számára nem volt kérdés, hogy református intézményben tanuljon tovább. A fiunk eredetileg másik középiskolát jelölt meg, később azonban úgy érezte, ebben a közösségben van igazán otthon, ezért átjelentkezett a Lévayba. Bár már gimnazisták, időnként visszatérnek az általános iskola egy-egy alkalmára is. Nem csupán egy intézményt hagytak maguk mögött, hanem olyan közösséget kaptak, amelyhez később is kötődnek.