Csaknem három hete történt a tragédia. Hogyan érzik magukat most a gyülekezet tagjai és a helyiek?

Szomorúság van minden jóérzésű ember szívében – azokéban is, akik egyébként nem jártak a templomba. Nem egyszerűen az istentisztelet tere pusztult el, hanem páratlan nemzeti örökség is, amely a hatszögletes fa harangtornyával egyedülállónak számított a történelmi Magyarországon. A lángokat valószínűleg gyújtogatás okozta, ugyanis a közeli temetőben aznap négy tüzet is észleltek. Ennek ellenére abban bízunk, hogy az összefogás és az adományok révén három-négy éven belül újjáépülhet a templomunk. Addig a közeli gyülekezeti házban tartjuk az alkalmainkat.

Radostyáni szolgálatom több mint harminc éve alatt nem akadt arra példa, hogy ekkora nehézséggel nézzünk szembe. A három évvel ezelőtti felújítás szintén összefogást igényelt, azonban sok áldással is járt: ekkor tárták fel a gótikus, csúcsíves ajtókeretezést, amelyeket rekonstruáltattunk, és freskótöredékek is előkerültek.

Mekkora a kár?

Hatalmas: elégett az orgona, a kazettás mennyezet, a szószék, a padok, a karzatok, még az ott őrzött palástom is – minden, ami az épületben volt. Az úrasztalát egy rázuhanó gerenda zúzta össze. Pusztán a falak maradtak meg.

Kiktől kaptak segítséget eddig?

A Magyar Református Szeretetszolgálat röviddel azután, hogy értesült a tűzesetről, gyűjtést indított. Kaptunk támogatást az önkormányzattól, az egyházközség és a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye bankszámlájára is érkeznek adományok magánszemélyektől, gyülekezetektől, egyházmegyéktől egyaránt. A varbói református templomban és Miskolcon, a belvárosi evangélikus templomban jótékonysági hangversenyt szerveztek az újjáépítés megsegítésére. Azonban becslések szerint még legalább egymillliárd forintra van szükség, hogy a templom visszanyerje korábbi állapotát.

A renoválás mely részét végezték el, és milyen munkálatok következnek?

A romokat a helybeliekkel már eltakarítottuk: leszedtük a leszakadt gerendákat a templom tetejéről, kihordtuk a törmeléket, és nejlonnal fedtük le a falakat, hogy legalább az időjárás viszontagságai ellen megvédjük. Valószínűleg még ebben az évben sor kerül a falak statikai vizsgálatára és megerősítésére, új betongerendát is kap. Továbbá régészeti feltárás kezdődik a templom falain belül.

Számítanak új fejleményre a további ásatások nyomán?

Korábban a harangtoronyhoz közeli oldalnál már végeztek feltárásokat, amikor XVI. századi sírokra bukkantak. Elképzelhető, hogy a középkori szentély keleti végén is temetkeztek korábban, az ugyanis egykor nem tartozott az épülethez. A mai templomforma 1784-ben alakult ki, miután a középkori templomhajót bővítették keleti irányban.

Ahogy a kazettás mennyezet felirata is hirdette: „Higgyetek az Istenben!” Lehet áldást találni a tragédiában?

Nem tudjuk a miérteket, de hiszem, hogy még a legnagyobb rosszból is születhet jó. Emellett azt érezzük, hogy a történtek megindították a szíveket: széles összefogást tapasztalunk, rengetegen hordozzák imádságban a sorsunkat. Olyan ez a veszteség, mint egy nagy felkiáltójel, de nemcsak nekünk, radostyániaknak, hanem az egész Borsod-Gömöri Református Egyházmegyének, sőt, azon túlmenően az egész reformátusságnak és a magyar népnek, hiszen páratlan kulturális örökségi emlék tűnt el. Épp ezért sokak szívügyévé vált a templom felújítása.