Idén negyedik alkalommal várta az érdeklődőket augusztus 20-án a budai Várnegyedben a Protestáns Sokadalom. A református, evangélikus, baptista és metodista felekezetek egész napos közös rendezvényén lelki alkalmak és kulturális események követték egymást. A sokféle hagyomány és szolgálati forma mögött ugyanaz a vágy mutatkozott meg: közelebb kerülni Istenhez és egymáshoz.

A IV. Protestáns Sokadalom már az ünnep előestéjén, 19-én megkezdődött a Bécsi kapu téri evangélikus templomban tartott hálaadó istentisztelettel. Keczkó Pál, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke köszöntötte az összegyűlteket. Beszédében felhívta a figyelmet, hogy már a teremtés történetében megmutatkozik a pihenőnap, a pihenés jelentősége. Az ünneplés része a munka szüneteltetése, az, hogy a profán és hétköznapi dolgok helyett az emelkedettre, a szentre figyeljünk. Mint az evangélikus püspök mondta, erre az ünnepre mindenki hivatalos.

Az istentiszteleten Steinbach József dunántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke hirdette az Igét a 127. zsoltár alapján.

– Az áldott Isten megáld bennünket, hogy áldássá legyünk – fogalmazott prédikációja kezdetén. Arról beszélt, miben mutatkozik meg Isten áldása, és miként válhat áldottá az ember élete. „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget” – idézte a jól ismert igeszakaszt. Kiemelte: Isten mindig éppen eleget ad, ezért ne akarjunk többet, de ne is érjük be kevesebbel annál, mint amit ő nekünk szán. A Teremtő nemcsak megáldani szeretne bennünket, hanem arra is elhív, hogy magunk is áldássá legyünk mások számára.

A felolvasott zsoltár képét így magyarázta: – Olyanok leszünk, mint Isten kezében a nyílvessző. Isten előveszi a tegzéből a nyílvesszőt, bennünket, ráteszi az íjra, megfeszíti – ő nem téveszt, pontosan célra tart –, és betalál a céltábla közepébe. Kicsit még rezeg a nyílvessző, de aztán megnyugszik. Mint aki betöltötte célját, mint aki hazaérkezett.”