A rúd kissé remegett Szabó Péter kezében. A püspökladányi nyolcadikos először járt a a debreceni Nagytemplomban: neki kellett bevinnie az Erőss Lajos Református Általános Iskola és Óvoda lobogóját. Ikertestvére, Gréta, Bíró­né Szabó Brigitta főigazgató és Pelláné Ábrám Anikó Ida lelkipásztor mosollyal biztatták. A bevonulás után már felszabadultan bontotta ki a zászlót a fényképezőgép előtt.

Volt, aki visszatérő vendégként, más először lépett be a hatalmas templomtérbe. A padsorokat Kárpátalja, Erdély, a Partium, a Délvidék, a Felvidék és az anyaország tanintézményeinek képviselői töltötték meg. A zászlókra kötött szalagok nemzedékek nevét őrzik; némelyik iskola több évszázados örökséggel büszkélkedhet.

A LÁTHATÓN TÚL

Sámuel első könyvéből, Dávid kiválasztásának története alapján hirdette az Igét Fekete Károly püspök. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” – idézte a bibliai mondatot, amely a tanévnyitó egyik legfontosabb útravalójává vált.

Az iskolának tudnia kell, mi van a gyermek fejében, és számon kell tartania, hol jár a tanulásban. A református iskola azonban ennél többre vállalkozik: arra is figyel, ami meghaladja az emberi gondolkodást, mégis nélkülözhetetlen az élethez. A Biblia nyelvén a szív nem csupán az érzelmek helye, hanem az egész személyiség középpontja. A püspök három szóban foglalta össze azt a pedagógiai magatartást, amely tartós mester-tanítvány viszonyt és valódi közösséget teremthet: szívből, szívvel, szívig.

Az egyházi iskolának meg kell látnia a visszahúzódó, a hallgatag, a később kibontakozó és a hátrányosabb helyzetből induló gyermeket is. A tiszántúli püspök arra figyelmeztetett, hogy a nevelő nem formálhatja saját képére a rábízott fiatalt.

– A gyermek a Teremtő tulajdona, ezért tisztelettel kell közelíteni hozzá. A növendék nem alteregója a nevelőnek, hanem partnere – hangsúlyozta.

A pedagógus feladata, hogy segítsen napfényre hozni az Istentől kapott képességeket, és teret adjon a tanuló személyiségének kibontakozásához. Isten Lelkének vezetését olyan tantárgyhoz hasonlította, amelyet egész életünkben tanulunk, és amelyből naponta vizsgázunk. Az istentiszteleti keret ezért nem puszta hagyomány: a közösség azt vallja, hogy a tudás, az emberi igyekezet és a pedagógiai munka mellett szükséges a Szentlélek vezetésére.

KÖZÖSSÉGBŐL KÜLDETÉS

– A Biblia központi üzenete a szeretet – hangsúlyozta tanévnyitó beszédében Steinbach József. Az új tanévben nem üres térbe érkezünk: Isten szeretete megelőz és hordoz bennünket.

A Kárpát-medence magyar reformátusságát sem pusztán a földrajzi közelség, az intézményi hálózat vagy a közös történelmi emlékezet kapcsolja össze. Közös az anyanyelv, az elődök imádsága, a templomok, az énekek és az iskolák öröksége, leginkább pedig Jézus Krisztus megtartó szeretete.

Csak az anyaországban hetvenezer diák tanul református intézményben, mellettük hétezer pedagógus és munkatárs szolgál. A hittanoktatással együtt mintegy százötvenezer embert ér el ez a szolgálat.

A számok mögött azonban személyes találkozások állnak. Egy gyermek az iskolában fedezheti fel, miben tehetséges; egy kamasz itt kérdezhet rá komolyan, ki ő, honnan jött és merre tart. Egy pedagógus mondata pedig egész életére elkísérheti.