Ma sokféleképpen beszélünk a tehetséggondozásról. Hogyan érdemes erről gondolkodnunk?

Ha a tehetséggondozást a pedagógiai munka szerves részeként értelmezzük, akkor ez egyértelművé teszi, hogy az minden gyermek számára alapvető. A már megmutatkozó adottság továbbfejlesztése erősíti a tanuló elszántságát, és lehetővé teszi választott területe egyre magasabb szintű művelését – legyen szó akár tudományról, akár művészetről. Első lépésben a gyermekben rejlő kvalitás felismerése és gondozása szükséges, majd külön figyelmet és időt kell fordítani az alulteljesítő és a kiemelkedő képességű tanulókra. Ez nem pusztán oktatási cél, hanem társadalmi felelősség is.

Milyen eredmény remélhető a mentorálástól?

A mentorálás nemcsak a tudásátadást célozza, hanem a személyiség formálását is. Amikor egy diák hosszabb távon, kíséréssel elmélyül valamilyen területen, azzal nemcsak ismeretet nyer, hanem kitartást is tanul, és erősödik az eredendő motivációja.

A művészeti oktatás különösen erős ebben: a közös alkotómunka egyszerre fejleszt és épít közösséget. Gyakran tapasztaljuk, hogy az ilyen helyzetekben – különösen a középiskolai években – kialakuló kapcsolatok felnőttkorban is megmaradnak.

Ebben a folyamatban mi a pedagógusok szerepe?

Meghatározó, hogy a tanulók képességei kibontakozhassanak. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy nyitottsággal forduljanak a diákok felé, és törekedjenek arra, hogy valóban megismerjék őket. Ehhez igyekszünk kapaszkodókat is adni: miként segíthetnek abban, hogy a tanuló elfogadva és szeretve érezze magát. Éppen ezért dolgoztuk ki a Szeretetnyelvek a pedagógiában című tréningünket is, amely a nevelőtestületek számára elérhető.

A művészeti nevelésben ez különösen jól látható: a közös alkotás elfogadással és találkozással kezdődik, majd olyan közös munkává válik, amely kitartást igényel, és sokszor a komfortzóna határait is feszegeti. Ebben a folyamatban a pedagógus támogató, bátorító jelenléte meghatározó. Emellett fontos szerep jut a családoknak is, hiszen a gyermek fejlődését az segíti leginkább, ha az iskola és a szülők együttműködnek, és valóban ismerik a gyermek szükségleteit – ezért gyakran arra biztatjuk őket, hogy fedezzék fel a gyermek szeretetnyelvét is.