Az efezusi levél üzenete megújulásra hív, ezt az óember és az új ember képével szemlélteti. Az óember az örökletes bűnben él, a világ gondolatai szerint, az új ember ellenben szentségben és igazságban teremtetett (Ef 4,24). Az új ember jellemzője az igazmondás, az Isten nevének tisztelete, a megbocsátás, azért dolgozik, hogy legyen mit adnia a szegényeknek, beszédében tiszta.

Kálvin szerint a jó cselekvése nem más, mint hálás válasz Isten jóságára. Bizonyára nem véletlen, hogy a kálvinista tanokat leginkább követő két ország, Hollandia és Svájc már évszázadokkal ezelőtt Európa két leggazdagabb országává vált, és példát adtak mások segítésében is. Svájc befogadott a de Ruyter holland admirális által a gályarabságból kiszabadított magyar prédikátorok közül néhányat. Hollandia a XVII–XVIII. században számtalan magyar diákot fogadott, szállással, ösztöndíjakkal látták el őket.

Az első világháború után a nyomorban élő Budapestről több ezer gyereket vittek ki néhány hétre Hollandiába, hogy a derék holland református családok szeretettel feltáplálják őket. Sok gyerek életében először itt ivott annyi tejet, amennyit akart, és itt mosott először samponnal hajat, miközben Pesten nem működött a vízszolgáltatás, az emberek a Dunából hordtak vizet. A hatvanas években két magyarra fordított gyerekbibliát is kiadtak és elhoztak, maguk a látogatások is sokat jelentettek az akkori, bezárt világunkban. A holland testvérek a közelmúltban kárpátaljai iskolákat, árvaházakat hoztak létre, máig segítenek a működtetésben. Mit jelent kálvinistának lenni? A szüntelen megújulást, az új ember felöltését megtérés által.

Sokszor mondjuk büszkén magunkról, hogy kálvinisták vagyunk. Ha annak tartjuk magunkat, ne feledkezzünk meg a kálvini hagyomány ezen részéről, és kövessük Jézus Krisztust!