Hogyan lett Royal Rangers-vezető? Mit foglal magában ez a szolgálat?

Én úgy éltem meg, hogy odahelyezett az Úr. Egyszer jöttem ki Agárdon az istentiszteletről, és Karl Melinda lelkész asszony megkérdezte tőlem, volna-e kedvem Royal Rangers-képzésen részt venni. Annak idején nagyon szerettem ifire járni, úgy gondoltam, visszaadhatnék ebből valamit a gyerekeknek, így rábólintottam. A képzés egyszerre elméleti és gyakorlati, ráadásul rendkívüli lelki ajándéknak is bizonyult. A mi törzsünk mintegy három éve működik, ezzel még viszonylag fiatalnak számítunk a szervezetben, de egyre több gyermek csatlakozik hozzánk. Ránézésre az alkalmaink erősen hasonlítanak a cserkészekéhez, csak mi sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a lelki témákra. A gyerekekkel együtt én is szívből élvezem ezt a szolgálatot: fúrunk, faragunk, megismerjük a természetet úgy, hogy közben Istenhez is közelebb kerülünk.

Mikor kezdett el verseket írni?

Az első versemet kisiskolásként, harmadik osztályban írtam. Először egyszerű kis fűzfarímeket faragtam, aztán ahogy nőttem, úgy változott a téma és a versek mélysége is. Abba-abbahagyom az írást, és amikor visszatérek hozzá, olyan, mintha megújulva, könnyebben törnének belőlem elő a szavak.

Amikor verselek, azt érzem, mintha megnyílna egy csatorna bennem felfelé, az Úr felé. Ilyenkor rendkívül közel érzem magamhoz Istent, sokszor olyan, mintha ő diktálná, mit írjak. Teljesen átlényegülök. Néha csak arra eszmélek fel, hogy kész is a vers. Ilyenkor hálát adok, hogy én kaphattam meg a megírásának lehetőségét. Csak úgy nem is tudok hozzáfogni, mert az nem lesz ugyanolyan, kell hozzá az ihlet, az isteni sugallat.

Mit jelent önnek a személyes hite?

Ha egy szóval kellene megfogalmaznom, akkor egyszerűen mindent. Azt, amikor meg tudom köszönni azt, amit írtam, és hogy kint süt a nap, hogy levegőt levegő után vettem. Amikor mindenért hálás tudok lenni, ami történik. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert a Teremtő itt van velem, figyel rám. Úgy gondolom, a hitünk nélkül nem ugyanolyan az élet, sőt, anélkül nincs értelme. Nekem az is szimbolikus jelentéssel bír, hogy kicsi koromban sokszor a templomkert volt a játszóterem. Elmondhatom azt a felmenőimre visszatekintve, hogy szinte színreformátus családban nőttem fel. Volt köztük, aki komolyan vette a hitét, rendszeresen járt templomba, és olyan is, aki küzdött vele – de ha őszinték vagyunk, bevallhatjuk, néha mindenki így van ezzel.

Kerámiák készítésével is foglalkozik. Milyen helyet foglal el az alkotás az életében?

Az alkotás számomra lényegi, meghatározó, de nem a külvilág előtt, hanem saját magamnak. Ha nem írok verset, vagy nem készítek egy agyagképet egy ideig, üresnek érzem magam, muszáj alkotnom valamit. Korábban, még Budapesten tanultam ki a fazekasságot, de manapság leginkább kerámiákat és kisplasztikákat készítek. A témáim változók, időnként véleménykifejezésre szolgálnak, vagy kérdés formálódik meg bennük, de sokszor csak egyszerű formák. A legutóbbi képem címe: A nagy szökés. Humoros jelenetet ábrázol, egy kisegér szökik meg a macska elől, de ez csak a részletekben mutatkozik meg, először nem is feltétlenül veszi észre az ember. Örülök, hogy kaptam ilyen tehetséget a Teremtőtől, és amikor elkészülök egy-egy újabb darabbal, mindig eltölt a hála.

Van olyan bibliai Ige, amely különösen közel áll a szívéhez?

Több is. Ezek közül az egyik az az aranyszabálynak nevezett, amely a Royal Rangersnél is alapige Máté evangéliumából: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” Tudom, sokaknak meghatározó ez a bibliai vers, de nekem részben a szolgálatom, részben a hozzá kötődő sok élmény miatt is lényeges.