Egyházi választás 2026

Múltidéző

Fekete Gyula: A Bibliából

Egyházi Híradó, XV. évf., 11. sz. (1934. november)

János ev. 10,27–28: „Az én juhaim hallják az én számat, én ismerem őket és követnek engem, én örök életet adok nekik, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”

Az örökkévaló nagy Pásztor felséges szavai ezek; a végtelen titokzatos magasságban hangzanak, de én itt hallom ezeket, ezen a sötét földön, itt, a mélységekben, szakadékokban, […] a lezuhanás, az elbukás […] kínos vergődései között. Ezek a szavak azért vannak mondva odafenn, hogy én meghalljam ide alant. Hogy én meghalljam, te is és mindenki meghallja, aki tudja, hogy van neki örökkévaló, nagy, hatalmas Pásztora. Hogy senki a lelkében el ne aléljon, hanem nyissa fel szemeit, nyújtsa ki a karjait, és ragadja meg erős hitével az őt szerető, az őt féltő, az őt élete feláldozásával is kereső Pásztorát.

Mert ez a Pásztor egyenként, külön-külön ismer bennünket. Tudja, hogy kik vagyunk és mik vagyunk. Ismeri sok hibánkat, sok bűneinket, ismeri szenvedéseinket, égő sebeinket is. Ismeri felőlünk, hogy sokszor eltévelyedünk, veszedelmek torkába esünk, éppen azért már jó eleve tudtunkra adja, hogy ha sok juhai közül egy is elvész – kész odahagyni a sokat, és elmenni az elveszett után, míg azt meg nem találja, s mikor megtalálta, felveszi azt az ő vállára, hazaviszi, és örül azon. Ez a nagy, hűséges Pásztor, ha most széjjelnéz az ő juhai között, úgy találja, hogy el van veszve. El van veszve az ő üdvre elhívott népe közül egy. És íme, megindul keresni ezt az egy elveszettet. […]

Keresi, mert az ő féltő szeretete nem engedi meg, hogy ezt az egyet is bárki elragadja tőle, az ő kezéből. Jön az ő elveszett népéhez erővel, kegyelemmel, irgalmassággal. Jön, hogy megmentse, és megmentve – örök életet adjon neki.

Te elveszett, megszaggatott nép! Kelj fel már, add oda magad mindenestől hű Pásztorodnak! Ő hazavisz, meggyógyít, megerősít és felékesít téged; füves legelőn megnyugtat, csendes vizekhez terelget és megvidámítja lelkedet.